Szent Mátyás apostol

A Lévi nemzetségéből, Betlehemből származó Mátyás tudós ember volt. Az Úr tanítványai közé tartozott: követte Jézust „János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig”. Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy velük együtt „tanúskodjék Krisztus föltámadásáról” – olvasható az Apostolok Cselekedetei első fejezetében. Júdás árulás és halála után tizenegyen maradtak az apostolok. Jézus mennybemenetelét követően, pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást a tanítványok szűkebb köréből. Életrajzát valószínűleg Beda írta meg. Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Életéről több legenda, továbbá az András és Mátyás cselekedetei című apokrif írás is tudósít. Az Érdy-kódexben és a Debreceni-kódexben is olvasható róla.
Mátyás apostol vértanúságot szenvedett Krisztusért; a hagyomány szerint nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek. Önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de az apostolok oltárán szerepel. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Az ácsokon és a mészárosokon kívül a halászok is védőszentjükként tisztelik.
Rómában a 11. századtól február 24-én ünnepelték Mátyást, mert a Jeromos-féle martirológium ezen a napon emlékezik meg róla. Mivel ez a böjti időbe esik, 1969-ben áttették május 14-re, így a  a világegyházban május 14., a magyar naptárban február 24.az ünnepnapja.