2024. Április 20., szombat
Konrád, Tivadar névnapja
Konrád, Tivadar névnapja
Az Anna név közvetlenül a héberből átvett név, héber formája Channá, Hanná. Jelentése: kegyelem, könyörület, báj, kecsesség, kedvesség. A héberben jövevény, a kánaáni Anat istennő nevén keresztül a hettita Hannahannah anyaistennőre vezethethető vissza, a föld és a termékenység istennőjére.
Szent Annát, Szűz Mária édesanyját a régi öregek Szent Anna asszonynak hívják. Szent Anna a keresztény nagycsalád oltalmazója és a gyermekáldás patrónája. Kálmány Lajos kutatásai szerint az Annához kapcsolódó ünnepben az ősi Boldogasszony tisztelet elemei őrződtek meg, július 26-a a régi magyar hagyományban egy ősi termékenységi ünnep lehetett, ami már csak töredéseken, keresztény köntösben őrződött meg.
A hazai Szent Anna-tisztelet nagyon sokrétű. Szent Annához imádkoztak a meddő asszonyok, az áldott állapotban lévők, de sokszor a női betegségekben szenvedők is. Pünkösdöt követő utáni kilenc kedden át böjtöltek gyermekáldásért, könnyű szülésért és ezt zárta az Anna nap.
Szent Anna asszony a keresztény és az iszlám hagyomány szerint Szűz Mária édesanyja volt. Az Újszövetség semmit nem mond Szűz Mária szüleiről. Egy 2. századi apokrif szerint Mária édesanyját Annának (jelentése:kegyelemmel áldott), apját pedig Joachimnak (Isten megvigasztal) hívták.
A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, akik Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között. Anna, aki keservesen bánkódott gyermektelenségük miatt, megfogadta, hogy ha gyermeke születik, azt a templom szolgálatára szenteli. Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.
Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.
Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. A két jámbor szülő betartotta fogadalmát, és Máriát három éves korában a templomnak ajánlották föl. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihoz, kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevű férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.
A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szent család Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, és amikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.
Az Anna névnaphoz kapcsolódóan alakult az Anna-bál hagyománya is. A szokás Balatonfüredről terjedt el, miután Szentgyörgyi Horváth Fülöp János rendezte az első Anna- bált 1825. július 26-án a füredi Horváth-házban lánya, Krisztina tiszteletére.
Érdekesség, hogy egyes források szerint, bár a hölgy öt keresztnevet is kapott, de ezek között nem volt az Anna. A rendezvény honlapja szerint azonban a hölgyet Anna-Krisztinának hívták. A hagyomány szerint Krisztina ezen a bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernő huszár főhadnaggyal. Esküvőjük 1826. május 18-án volt Répceszentgyörgyön, ám az ifjú feleség 1827. február 7-én Pesten elhunyt. Az özvegy férj később az altábornagyi rangig jutott, 1849-ben egyike volt az aradi vértanúknak. Mivel nem nősült újra, felesége az elterjedt hiedelemmel ellentétben 1849-ben nem mehetett el Aradra, hogy hazacsempéssze férje holttestét.
A 19. században ez a bál volt a legkedveltebb az arisztokraták körében és számos híresség vett részt rajta, mint Vörösmarty Mihály, Jókai Mór és Blaha Lujza is. Az Anna-bálokat több-kevesebb rendszerességgel tartották meg, de nem minden évben. 1862-ben választottak először bálkirálynőt Kozma Irma személyében.
1914 és 1954 között Füreden nem volt Anna-bál, 1954-től viszont már minden évben megtartották, az elsőt 1954. július 31-én . Az elődök iránti tiszteletből számozzák úgy a bálokat, mintha minden évben megtartották volna. Az idei évben került megrendezésre a 185. Anna-bál. Az Anna-bál Szépét 1957 óta választják meg minden évben.
Huszka Jenőt, a neves zeneszerzőt is megihlette az Anna-bálok varázsa. Életének utolsó szerzeménye az Anna-báli keringő, melyet 1962-ben játszottak először a nyitótáncként hagyományos díszpalotás mellett.
A Szent Anna-tó egy krátertó az Erdélyi Csomád-hegység (Hargita megye) egyik kialudt vulkánikráterében, Tusnádfürdőhöz közel. Része a Mohos Természetvédelmi Területnek, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. A másik kráterben a Mohos-tőzegláp található.
A Szent Anna-tó keletkezéséről több székely népmonda is szól. Az alábbi legenda Benedek Elek gyűjtéséből való:
(a fotó forrása: https://www.erdely-online.hu/turizmus/szent-anna-to/)
Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt (ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették.
Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót. Másnap első dolga volt, hogy meglátogassa a testvérét. A testvére nagyon megirigyelte a hintót, és fogadtak hogy egy napon belül különb hintót fog szerezni, nem is hat, hanem tizenkét lóval.
Egész nap tűnődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Hiába törte a fejét, semmit nem tudott kitalálni. Hanem egyszer csak mi jutott eszébe? A várba parancsolta a környék legszebb leányait. Egy fél nap se telt bele, és több száz lány gyűlt össze, a legszebb közülük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, majd még tizenegyet, és a hintója elébe fogatta őket. A lányok azonban meg se bírták mozdítani a hintót. Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával rávágott Annára, aki legelől állt. Patyolatfehér húsából kiserkedt a vér, s jajszava felhangzott a magas egekig. Az úr másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. S abban a pillanatban az ég elfeketedett, és szörnyű mennydörgés között a vár összeomlott. A romok egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és egy tó alakult ki.
A tó vizén tizenkét hattyú úszott, majd kijöttek a partra, megrázták magukat és visszaváltoztak leányokká. Mind hazasiettek a falujukba, Anna kivételével, aki kápolnát épített a tó partján, s ebben a kápolnában töltötte életének hátralevő részét csendes imádkozással. És jöttek az emberek mindenfelől a kis kápolnához együtt imádkozni a szent életű leánnyal, halála után pedig elnevezték róla a tavat Szent Anna tavának.
Források:
