Balázs és a balázsolás

A Balázs név az ókori Rómából ered, a híres és előkelő Cornelius nemzetség egyik ága a Blasio névvel különböztette meg magát a család többi ágától.

Balázs napi hagyományok

A balázsolás eredete Szent Balázs püspök nevéhez fűződik, aki  egyszer megmentett egy fiút, akinek halszálka akadt a torkán. Hálából a fiú anyja ételt és gyertyát adományozott számára. Ezen történetből  alakult ki jópár népszokás. Az ezen a napon templomba menő diákoknak a pap két összekötött égő gyertyát tart a nyakukhoz, és arra kéri Istent, hogy Szent Balázs püspök esedezésére óvja meg az áldást kérőt a torokbajtól. Ugyancsak a torokfájáshoz kapcsolódik az alma megáldásának szokása is, melyet szintén ezen a napon végeztek, mert a néphit szerint az alma orvosság a torokfájásra.

Az iskolások ünnepe volt a Balázs-járás. Fedruár 3-án szokás volt, hogy diákok házról házra jártak és élelmet, alamizsnát gyűjtöttek maguknak és a tanítóiknak, valamint hívták a még otthon lévő gyerekeket az iskolába. Ezeket a diákokat hívták Balázs vitézeinek.

A Balázs-naphoz disznótor is kapcsolódott, melyhez az aznap megszentelt Balázs-bort ittak. A bor mellett megszentelték a vizet, a kenyeret és a gyümölcsöt is. Az ezen a napon szentelt vizet, az aqua Sancti Blasii-t használták betegség és állatvész idején.

A magyar szőlősgazdák körében volt szokás, hogy a földjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét azért, hogy Balázs majd megvédi a szőlőket, és szőlőéréskor elűzi a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt a termésben.

A Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, és az időjárásjóslás napjának is nevezték régen.

Szent Balázs

A Balázs naphoz kapcsolódó népszokások nagy része Szent Balázshoz kötődik,  aki  orvos és püspök volt az örmény Sivas városban. Életéről nagyon keveset tudni. Püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahol imádkozott, tanácsokat osztott és gyógyította a közösséget. A legendák szerint vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.

316-ban egy Agricola nevű római helytartó, Licinius császár keresztényüldözési parancsainak eleget téve elfogta és bíróság elé állította. Mivel Balázs hitét nem sikerült megtörni, megkorbácsolták és siralomházba zárták. Rabsága során rengeteg csodát tett. Kivégzéséhez is legenda fűződik: először vízbefojtás általi halálra ítélték és abba a tóba kellett volna vetni őt, amelybe korábban keresztény asszonyokat fojtottak, mert beleszórták a helytartó házi isteneit a tóba. A püspök azonban a következőt tette: a partra érve rövid áldást adott a számára halált jelentő tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott megfordult, és barátságosan fölszólította bíráit, hogy saját isteneikbe vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. Hatvanöt férfi elfogadta a kihívást, és mind a vízbe fulladt.  A sikertelen vízbefojtás után végül lefejezték

Tisztelete már rögtön halála után megkezdődött, a keleti egyházban a 6. századtól, a nyugati egyházban pedig a 9. századtól tisztelik a torokbajok ellen védő szentként.

Mivel egy kínzó torokfájás esetén segített, a késő középkorban a tizennégy segítőszent közé sorolták. A Balázs-áldás mindmáig élő liturgikus szokása azonban csak a 16. században keletkezett.

Általában gégedaganatok, vérzések, kelések, hólyagbetegségek, pestis és fogfájás esetében imádkoztak és imádkoznak segítségért. Emiatt az orvosok védőszentje. Továbbá védőszentje a takácsoknak, a szélmolnároknak és a fúvós muzsikusoknak is.

Szent Balázs életéhez egy másik legenda is fűződik, miszerint egy alkalommal, amikor a bíró elől visszakísérték cellájába, úgy segített egy asszonyon, hogy visszaadta sertését, amelyet farkas rabolt el. Az asszony hálából ajándékot hozott neki; húst, kenyeret és gyertyát, mire Balázs megáldotta őt.

A magyar irodalomban is megjelenik a balázsolás, az eseményről Babits Mihály is írt gégeműtétje előtt a Balázsolás című versében.

Babits Mihály: Balázsolás

Forrás:

• Wikipédia - Szent Balázs, Balázs névnap