2024. november 21., csütörtök
Olivér névnapja
Olivér névnapja
A Bertalan férfinév az arámi – görög Bartholomaiosz férfinév latinos Bartholomeus formájú rövidüléséből származik. Jelentése: Ptolemaiosz fia.
A néphagyomány augusztus 24.-ét tartja az ősz első napjának, illetve a kánikulát végző napnak. Ekkor kezd az idő, hűvösebbre fordulni. A természetben is megfigyelhetjük a következőket: a gólyák már a hosszú útra készülnek, a halak már nem nőnek, csak híznak, a szőlőkben pedig elszaporodnak a seregélyek, innentől fokozottan kell riogatni őket.
Az időjárási regulák szerint, amilyen az időjárás e napon, olyan lesz az ősz is. Zivataros idő azt jelenti, hogy jég és hó fenyeget. A népnyelv a „megrázza a szakállát Bertalan” kifejezéssel fejezik ki ezt. Ha ezen a napon esik az eső, akkor egyes vidékek öregjei szerint jó káposztatermés lesz. A Kárpát-medence néhány vidékén az őszi szántás-vetés Bertalan napján veszi kezdetét. Ez a nap sok helyen vígan telik, a szántás és vetés után nyári mulatság veszi kezdetét. Több helyen a szüret kezdőnapja is.
Magyar mondókában felfedezhetjük azt az ősi gyógyítási mód, miszerint tejjel-vajjal gyógyítanak. Sok helyen a Bertalan napon köpült vajnak különleges erőt tulajdonítottak, azzal kezelték a sebet, a horzsolásokat és egyéb bőrbetegséget. Az ilyenkor szedett mogyoró olaja pedig a fájós fülre van gyógyító hatással.
Bercsényi Miklós kuruc generális leveleiben találkozhatunk a Bertalan kigyója kifejezéssel, valamint az „elvész, mint Bertalan kígyója” szólással .A szólásnak az alapja, hogy a kígyók az ősz számon tartott elő napján bújnak be a földbe, a téli szálláshelyükre. Azonban a hiedelem szerint, csak azok a kígyókat fogadja be a Föld, melyek a nyár folyamán senkit sem csíptek, vagy martak meg. Ezért Bertalan nap után már csak azokat a kígyókat lehet látni, amelyek valakit megcsíptek a nyáron.
Az ilyen kígyóknak okvetlenül vesznie kell, ezért fordulnak elő olyan helyeken, ahol az emberek járnak -gyalog és kocsiutakon - hogy mielőbb megöljék őket. Bercsényi a poltavai vesztes csata után említette meg a Bertalan kígyóit, a seregére és magára utalva egy 1709-es levelében.
Szent Bertalan a tizenkét apostolnak egyike. Neve arámiul ezt jelenti: Talmai fia (Bar-Talmaj). Az apostolt a keresztény hagyomány ördögűzőként tartja számon.
Apokrif iratok és az Arany Legenda tudósítása szerint Bertalan előbb Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Az utóbbi helyen lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték 60 körül. Talán ez lehet a magyarázata annak, hogy a régi céhvilágban a szegedi szűcsök védőszentjüknek választották. Ő volt a patrónusa a bőrrel dolgozó jászberényi csizmadiacéhnek is.
Számon tartunk egy pécsi mondát, mely Bertalan vértanúságára utal. Pécs városához tartozó gyükési szőlők között emelkedő barokk Bertalan-kápolnában buzgólkodó remeték a török elől a Mecsek erdőségeibe menekültek. Bertalan barát azonban a helyén maradt, és a kápolna kincseit egy közeli barlangba rejtette el. A törökök követelték rajta a kincseket. Ő azonban a rettenetes kínzások ellenére sem árulta el, hol vannak.
Lekísérték a hegyről és egy présház mellett elevenen megnyúzták, bőrét karjára vetették, és most már megengedték neki, hogy visszamenjen a kápolnához. Amikor azonban odaért, összeesett és meghalt. A törökök ettől annyira megrémültek, hogy még a tájára sem mertek menni többé a kápolnának. A monda képződését az apostol kápolnabeli képe ihlette.
A leghíresebb Szent Bertalan ábrázolás a Sixtus-kápolna oltárfalán található, Michelangelo úgy ábrázolja a szentet az Utolsó ítélet című képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja.
A szent ünnepe már a középkori naptárakban is megjelenik a IX. századtól kezdve június 24-én vagy augusztus 25-én. A római naptárba azonban csak 1568-ban vették fel augusztus 24-ére. A görög katolikus egyház június 11-én ünnepli.
Szent Bertalan éjszakája a 16. századi francia vallásháborúk egyik legismertebb és legvéresebb eseménye. 1572. augusztus 23-áról augusztus 24-ére virradó éjszakán a békülési célzattal a Párizsba gyűlt hugenották, francia reformátusok nagy részét a király beleegyezésével lemészárolták. A történet augusztus 22-én kezdődött azzal, hogy egy, a Guise-ekhez közel álló nemes muskétájával megsebesítette Colignyt, a hugenották egyik vezérét.
A felháborodott hugenották igazságtételt követeltek, és a király másnapra vizsgálatot rendelt el. A szálak a király öccséhez és Medici Katalinhoz vezettek. Ők, megrettenve az esetleges megtorlástól, a Tuileriákban összegyűltek híveikkel, és kidolgozták a tervüket, miszerint a hugenották vezéreit egyszerre kell elpusztítani, azinban erre a király beleegyezése nélkül nem volt lehetőség. Hamis bizonyítékokkal meggyőzték a Károly királyt, aki beleegyezett hugenotta vezérek elpusztításába.
A Katalin és kisebbik fia által összeírt listán eredetileg csak pár tucat nemes ember szerepelt. A hugenották vezérei közül egyedül Condé hercege és Bourbon Henrik számíthatott kegyelemre, lévén vér szerinti hercegek, de csak azzal a feltétellel, ha áttérnek a katolikus vallásra.
Az első áldozat Coligny marsall volt, akit kidobtak az ablakon, majd az utcán lefejeztek. Ezt követően Navarrai Henrik köre következett. A csapásra a Saint-Germain-l'Auxerrois-templom harangja adott jelet, azinban kissé korán szólat meg a harang, ezért néhány hugenotta el tudott menekülni. Az eseményeken felbuzdult, hagyományosan katolikus párizsi lakosság is bekapcsolódott az eredetileg politikai célú gyilkosságokba, így a közrendű hugenottákat is lemészárolták.
Források:
