A Medárd név a germán Machthard név latin Medardus formájából ered, jelentése: hatalom + erős, merész. Névnapja Szent Medárdhoz köthető, aki 545 június 8-án halt meg.
Szent Medárd Salency városában született nemesi családban. A krónikák szerint édesanyja hatására már gyermekkorában igyekezett erényes életet élni, gyakran ételét, egy alkalommal pedig ruházatát osztotta meg a szegényekkel. Harminchárom éves korában pappá szentelték, majd 530-ban Vermond püspöke lett. Medárd később püspöki székhelyét Noyonba tette át.
Saját egyházmegyéje mellett nagy hangsúlyt fektetett a pogány vallású szomszédos Flandria lakosainak keresztény hitre térítésében. A legendák állítólagos csodáit is feljegyezték. Messze földön híre volt jótékonyságának, mely még rablókkal szemben is megmutatkozott. A legenda szerint egy éjszaka valaki meglopta a szőlőjét, de eltévedt és elkapták.
Másnap Medárd elé vezették, aki zsákmányával együtt szabadon elbocsátotta. Ugyanezt tette azokkal, akik egy marháját és a méheit lopták el. A római katolikus egyház szentként tiszteli, és halála napján, június 8-én tartja emléknapját. A munkások, napszámosok, méhészek védőszentje, jó termésért, esőért, a szőlőért, foglyok szabadulásáért fohászkodnak hozzá, láz, fogfájás ellen kérik oltalmát.
A néphagyomány szerint Medárd napján kezdődött a vízözön és hozzá kapcsolódik a „negyvenes nap” időjárási regula. A 40 bibliai szent számhoz kapcsolódó utólag született mondai magyarázat szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szent intelmeire, ezért Medárd imádságára 40 napos eső mosta el a mulatozókat. Kevesen tudják, hogy a magyar népi kalendárium szerint Medárd az utolsó fagyosszent, ezért szőlő- és gyümölcspatrónus is.
Angliában július 15.-én ünneplik Szent Swithin napját. Az angol szenthez a Medárd napi időjárási regulához hasonló időjóslás kapcsolódik, az angolok úgy tartják, hogy ha ezen a napon esik az eső, akkor további negyven napig csapadékos idő várható. St. Swithin angol püspök volt Winchesterben aki 862. július 2-án halt meg.
Halálához és temetésé kapcsán alakult ki a 40 napos eső legendája. A püspök szent életű, jámbor ember volt, halála előtt meghagyta társainak, hogy ne a katedrálisban temessék el, hanem a katedrális udvarán azért, hogy az arra járók lába, és a mennyből aláhulló eső szabadon érhesse a sírját. Temetése kérésének megfelelően meg is történt, azonban, 971. július 15.-én a szerzetesek úgy döntöttek, hogy a püspök nem nyugodhat kint az udvaron és kiásták a sírt, a hamvakat pedig bevitték a templomba.
A temetés napján hatalmas eső kezdődött, és negyven napig tartott. A legenda szerint ennek oka az volt, hogy a szerzetesek nem vették figyelembe a püspök kérését.