A kelták az évet két részre osztották. Egy napsütéses, meleg évszakra, valamint egy zord, hideg és sötét évszakra. A kelták október 31-én ünnepelték a nyári nehéz földmunkák végét is, így elbúcsúztatva a napsütéses évszakot. A samhain (nyárvég) ünnepén a hagyomány szerint a holtak és az élők közötti határ elmosódik, a holtak kikelnek sírjukból és felkeresik az élőket. A régi kelta hagyományokhoz tartozik a tűzgyújtás és az állati áldozatok.
A római Pomona istennő ünnepnapját szintén ebben az időszakban, november 1-én tartották. Pomona a gyümölcsfák és kertek istennője, aki előtt a betakarítás és aratás végét ünnepelve tisztelegtek a gazdák. Pomona jelképe az alma.
Később, a kereszténység térnyerésével a holtakhoz kapcsolódó ünnep a Mindenszentek lett. 835-ben Iv. Gergely pápa november első napját nevezte ki, a már üdvözült halottaink ünnepnapjává. Még később pedig (10. század) november második napjátaz üdvözülést még el nem nyert, tisztítótűzben lévő holtak ünnepévé nyilvánította a keresztény egyház. Ez lett a Halottak napja. Ezekhez a szent ünnepekhez kapcsolódó hagyományok hasonlóak voltak a kelta nyárvégi ünnepségekéhez, az emberek tüzet gyújtottak és angyaloknak, szenteknek, vagy éppen ördögnek öltöztek. Ennek köszönhetően az évszázadok alatt a keresztény ünnepek összemosódtak a samhain-nal és Pomona ünnepével, így alakult ki a mai angolszász területeken a Halloween ünnep jelenlegi formája. Az elnevezés, mely a ’AllHallows Eve’, azaz Mindenszentek előestéje névből ered a 16. században jelent meg.
A töklámpás faragás talán az egyik – hazánkban is – kedvelt eleme a Halloween-hez kapcsolódó szokásoknak. Ennek története egy Jack O’Lantern nevű iszákos kovács emberhez kapcsolódik, akit az ördög rendszeresen meglátogatott. Jack véget akart vetni a nem kívánt látogatássorozatnak és csapdába csalta az ördögöt. Jack-et halála után az ördög nem engedte be a pokol kapuján, de léha életvitele miatt a mennyországba sem kerülhetett, így örökre a két világ közé szorult és egy lámpással bolyongazóta is. A legenda olyannyira élő a mai angolszász területeken, hogy sok helyütt Jack O’Lantern-nek hívják magát a töklámpást is.
A videó megtekintéséhet kattins a képre!
A tűz és a tűzgyújtás szerepe az évszázadok alatt átértékelődött. Míg a kezdetekben a holt lelkek elriasztásának reményében gyújtottak tüzet, később a tűz, a töklámpás hagyományával kombinálódva a sírokból visszatért szellemeknek segített eligazodni a házakban, egy estés látogatásuk során.
A halloween-i előkészületek során a legtöbben feldíszítik lakásukat, házukat, töklámpást faragnak és elhelyezik azokat ajtóik elé. Gyakoriak a jelmezes ünnepségek, melyen félelmetesebbnél félelmetesebb jelmezeket öltenek az emberek. Zombinak, boszorkánynak, halottnak, szellemnek, szörnyeknek öltözve ijesztgetik egymást.
’TrickorTreat’ – avagy ’Csokit vagy csalunk!’
A Halloween az utolsó évszázadban sokkalta inkább a gyermekek ünnepévé vált. Hasonlóan az adománygyűjtéshez, a gyerekek ijesztő jelmezekbe bújva járnak házról házra és gigantikus mennyiségű édességet, cukorkát gyűjtenek be a szomszédoktól, vagy a családi, baráti körben megtartott Halloween-buli során. Persze a felnőttek választhatnák a csínytevést is – a hagyomány szerint – de ez az ünnep nem erről szól a gyerekek számára. Érdekesség, hogy Amerikában a cukorkafogyasztás közel egynegyed részét adja a Halloween-hez kapcsolódóan értékesített mennyiség.
Egy másik – Európában kevésbé ismert – szokás a halloween-i almahalászat. Ez is a római Pomona istennő tiszteletéhez kapcsolódik. A hagyomány szerint Halloween estéjén a sikeres almahalász ifjú, megtudja, ki lesz jövendőbelije. A Halloween-hez kapcsolódó alma jelkép tehát a Pomona ünnephez kötődik.
A Halloween-hez kapcsolódó képeken nem csak az alma és a töklámpás jelenik meg, hanem gyakran a pók, vagy pókháló is. Az angolszász hagyományok szerint: aki pókot lát Halloween estéjén, azt épp egy holt lélek tartja szemmel.