2024. május 2., csütörtök
Zsigmond névnapja
Zsigmond névnapja
November hónapja a latin "novem" szóból származik, ami annyit jelent, mint "kilenc". Ez azért érdekes, mert a római naptárban November eredetileg a kilencedik hónap volt, mielőtt a naptárat később módosították. A régi római naptárban ugyanis az év március hónappal kezdődött, tehát November valójában a kilencedik hónap volt az év elején.
Amikor azonban Julius Caesar és később Augustus császár reformjai során bevezették a Julianus naptárat, amely az év januárral kezdődik, November a tizenegyedik hónap lett. A neve azonban megmaradt, noha a helyzete a naptárban megváltozott.
November hónapban is több fontos világnap található, amelyek különböző globális ügyekre és problémákra hívják fel a figyelmet. Néhány példa a November havi világnapokra:
November 14. - Cukorbetegség Világnapja: Az egészségügyi szervezetek ezen a napon kampányolnak a cukorbetegség megelőzésének és kezelésének fontosságáért.
November 17. - Koraszülött Világnapja: Ezen a napon a koraszülött gyermekek és családjuk körüli figyelemre hívják fel a figyelmet, valamint azokra a kihívásokra, amelyekkel szembesülnek.
November 20. - Gyermekjogok Világnapja: Az ENSZ által meghirdetett világnap, amely az emberi jogokat és a gyermekek jogait helyezi előtérbe.
Ezen világnapok alkalomként szolgálnak arra, hogy globális problémákra és fontos ügyekre irányítsák a figyelmet, és ösztönözzék az embereket a cselekvésre és a változások előmozdítására.
Márton nap a lúdlakomáró és az újborról nevezetes. A Márton és a liba kapcsolatára két eltérő legendával találkozunk. Az egyik történet a rómaiakhoz vezethető vissza, akik az év első napján Aesculapius istent ünnepelték, és a hagyományos nagy római lakomákon a lúd volt a fő fogás. A lúdot a rómaiak Mars isten szent madarának tartották, amit Márton madara néven ismerünk.
A másik legenda a jótevő Mártonhoz köthető, aki szerzetes volt. Amikor püspökké kívánták avatni, Márton egy libaólba menekült, azonban a libák gágogása elárulta rejtekhelyét. Ennek köszönhetően Márton püspökké vált. Az emberek ezen a napon hagyományosan libát fogyasztanak, és tartják azt a hiedelmet, hogy "Aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik."
A novemberi Erzsébet nap Árpád-házi Szent Erzsébethez kapcsolódik. Az egyik legismertebb Szent Erzsébethöz kapcsolódó legenda a "rózsa legenda". Ezt a történetet először XIV. századi források említették. A rózsacsoda története szerint egyszer Erzsébet titokban ruhájában (vagy más verziók szerint kosarában) kenyeret csempészett a szegényeknek, noha a hercegi udvar nem nézte jó szemmel ezt a cselekedetet. Férje, Lajos, megállította és megkérdezte, hogy mit visz magával.
Erzsébet azt válaszolta Lajosnak, hogy rózsákat, amely a hideg időjárás miatt különösen furcsának tűnt. Miután férje kíváncsi lett, Erzsébet megmutatta kötényét, és csodák csodája, valóban rózsákat találtak benne. Ennek a történetnek köszönhetően a rózsák váltak Szent Erzsébet ikonográfiai jellemzőjévé, és gyakran ábrázolják őt rózsákkal a kezében.
A Katalin névnapok eredetét az egyházi szentek ünnepeiből származtatják. Szent Katalinból kettőt ünnepelünk. November 25-én Alexandriai Szent Katalin emlékét őrizzük, a középkori kórházak védőszentjét, a filozófusok, tanárok, tudósok, kerékgyártók, molnárok és minden kerékkel kapcsolatos ipar patrónusát, valamint a foglyok védőszentjét. Erős hite miatt, amelyért többször nagy harcokat vívott, végül mártírhalált halt.
A másik, Sziénai Szent Katalin, egy domonkos rendi egyháztanító volt és az elhunytak és Európa védőszentje. Őt április 29-én ünnepeljük.
Katalin napjához számos hagyomány kapcsolódik. A molnárok és kerékgyártók nem dolgoztak ezen a napon, hanem a templomba látogattak, hogy védőszentjükhöz imádkozzanak.
Emellett a Katalin nap hozzákapcsolódik a szerelmi jóslatokhoz is. Egyes vidékeken a hajadon lányok november 25-én gyümölcsfaágat tettek vízbe, hogy megtudják, férjhez mennek-e a következő évben. Ha a faág kivirágzott karácsonyig, akkor az elkövetkező évben lakodalom volt kilátásban. A legények pedig abban reménykedtek, hogy Katalin napján megálmodják leendő asszonyukat.
Hagyomány szerint a Katalin napot követően az évben lakodalmat és táncmulatságot nem tartottak, mivel az adventi időszak közeledett.
November 30-án Szent András emléknapját ünnepljük, ami az advent időszak kezdetére esik, és a korábbi mulatságoknak véget szokott érni. Ezen a napon sokszor viccesen Disznóölő Szent Andrásnak is nevezik, mivel a hagyományokhoz kapcsolódó tréfás tevékenységek között ismert.
Az András-napi szokások többsége a párválasztáshoz kötődik, és néhányat ezek közül mutatunk be. A férjjelölt parktikák célja, hogy a fiatal lányok megtudják, ki lesz a jövendőbeli férjük.
Az egyik ilyen hagyomány például a zsúpfedeles házak ereszének rázása volt. Az eladósorban lévő lányok András-nap estéjén megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, majd a kötényükbe hulló magból jósoltak. Ha búza hullott a köténybe, az arra utalt, hogy jómódú legény veszi el a lányt, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a párja, viszont ha pondró esett a zsúpszalmából, az azt jelentette, hogy még az évben teherbe esik.
Az ól rugdosása ismert forma volt a hallgatózásból való jóslásnak. Az ól oldalának megrugása után a disznók röfögéséből próbálták kikövetkeztetni, hány év múlva mennek férjhez a fiatalok. Ha nem ébredt fel a disznó, a lány még az adott évben férjhez ment.
A Katalin-napi pogácsa készítése is az eljegyzési jóslás szokásainak része volt. Három pogácsát sütöttek, és mindegyikbe egy-egy férfinevet tettek. A pogácsákat az ajtó elé helyezték, és az a név, amelyik a legtovább maradt ott, mutatta meg a jövendőbeli nevét.
A szalmakoszorú dobálása is hasonló célt szolgált. A lányok szalmakoszorúkat készítettek és próbálták felfüggeszteni egy fára. Amelyik próbálkozás után a legtöbb próbálkozás után maradt fenn a koszorú, az mutatta meg, hány év múlva lesz az esküvőjük.
