A Károly kedvelt uralkodói keresztnév is, négy magyar királyt is erre a névre kereszteltek. A legtöbb szláv nyelvben a király szó a Károly megfelelő alakjából ered.
A Károly név ősi változata a Karuly, vagyis karvaly a magyarság totemmadarának neve. Vagyis a Károly – annak ellenére, hogy a köznyelv már évszázadok óta egy az egyben azonosítja a Charles-szal és a Karl-al – ősi magyar személynév. A latin Carolusból eredő Charles, vagy germán Karl csak formailag hasonlatos a magyar Károllyal, mégis a fordításokban a legtöbb esetben megegyezőként kezelik. Nem kell messzire mennünk, az iskolai történelemkönyvekben közel két tucat Károly nevű királyt számolhatunk, akik nevének eredete nem az ősmagyar totemállat elnevezéséhez köthető.
Névnap | Kihez kötődik? | Esemény |
január 28. | Nagy Károly frank király | 814-ben ezen a napon halt meg a frank birodalom legnagyobb királya. |
november 4. | Borromeo Szent Károly | 1584. november 3-án halt meg. 1610-ben szentté avatták és ünnepnapja november 4-ére került be a katolikus naptárba |
március 2. | Jó Károly flamand gróf | 1127. március 2-án lemészárolták a grófot Brugge egyik templomában, miközben az misét hallgatott Hamvazószerdán. 1883-ban XIII. Leo pápa szentté avatta. |
szeptember 27. | N/A | N/A |
A magyar Károly névnapok közül a januári Nagy Károly, a Frank Birodalom uralkodójának nevéhez, míg a novemberi pedig Borromeo Szent Károlyhoz, a katolikus egyház egyik reformátorához fűződik.
Európa atyja, az első nyugat-európai császár a Római Birodalom bukását követően. Uralkodása meghatározó volt a nyugat-európai nemzetek történelmében. Kis Pipin fia - akinek eredeti neve a latinban úgy maradt fenn, mint Carolos vagy Karol’s. - a volt Nyugat-Római Birodalom nagy részét meghódította, 814-ben bekövetkezett halálakor egy erős, jól szervezett birodalmat hagyott maga után.
Nagy Károly reformjai indították el Nyugat-Európa igazi történelmét és a középkort. Uralkodásához kötődik a Karoling reneszánsz, a művészetek, a kultúra és a vallás feléledésének időszaka is.
Olasz bíboros érsek, a 16. századi katolikus egyházközösség kiemelkedő alakja. A tridenti zsinat sikerességéhez is hozzájáult tetteivel, majd a zsinat határozatainak végrehajtását is magára vállalta. Egész életében segítette a betegeket és a szegényeket, még a nagy 1567-es pestisjárvány idején sem menekült el Milánóból, hanem kivette részét a betegek ápolásából.
Források: