2025. május 12., hétfő
Pongrác névnapja
Pongrác névnapja
A dátumválasztás nem véletlen: az ötödik hónap, azaz május „V” betűje a tölcsérre, míg a 8-as szám két egymásra helyezett gombócra emlékeztet. Ez a játékos szimbolika teszi különlegessé ezt a napot a fagylaltkedvelők számára.
A fagylalt nem csupán egy nyári édesség – a története több ezer évre nyúlik vissza, és számos kultúra hagyott nyomot a fejlődésén. Már az ókori Kínában, több mint 4000 évvel ezelőtt is készítettek jeges finomságokat, melyek alapját a hó, jég és gyümölcslevek keveréke képezte. A császári udvarok külön szolgákat tartottak fenn arra a célra, hogy a hegyekből lehozzák a tiszta havat és jeget, amelyet később mézzel, gyümölcsökkel vagy tejjel ízesítettek.
A fagylalt koncepciója ezután eljutott a Perzsa Birodalomba, ahol a „fagyasztott édességek” kultusza tovább fejlődött. A perzsák jégvermeket, úgynevezett „yakhchalokat” építettek, amelyekben természetes módon tárolták a télen begyűjtött jeget és havat. Ezeket rózsavízzel, sáfránnyal, citrusokkal és más aromás fűszerekkel keverve fogyasztották a nyári hónapokban.
A modern fagylalt ősei aztán az arab világ közvetítésével kerültek át a mediterrán térségbe. Az arabok fejlesztették ki a „sharbat” nevű italt, amely gyümölcsléből és jégből állt – innen ered a „sorbet” elnevezés is. A középkorban a mórok Andalúzián keresztül hozták be ezeket az ízeket Európába, ahol a hűsítő desszertek először csak az arisztokrácia kiváltságai közé tartoztak.
A reneszánsz Itáliában a fagylalt elérte első igazi kulináris forradalmát. A legenda szerint Catherine de’ Medici firenzei hercegnő francia udvarba vitt magával egy fagylaltmestert, amikor hozzáment II. Henrik francia királyhoz. Innen kezdve a fagylalt egyre népszerűbbé vált az európai uralkodói udvarokban, és új technikákkal tökéletesítették az elkészítését. A tejjel, tejszínnel, tojással gazdagított változatok megjelenése – amelyek már a ma ismert krémfagyik elődeinek tekinthetők – szintén ebben az időszakban váltak ismertté.
A fagylalt Magyarországon az 18–19. század fordulóján jelent meg, elsősorban olasz cukrászmesterek közvetítésével, akik kis fagylaltos kocsikkal, majd saját cukrászdáikban kezdték el a fagylaltkészítést. A 19. század végén már több budapesti cukrászda is kínált különféle „jeges csemegéket”, amelyek a városi polgárság körében hamar népszerűvé váltak. A két világháború között a fagylaltkultúra tovább fejlődött, és megjelentek az első gépesített fagylaltkészítő eszközök is.
A rendszerváltást követően a magyar fagylaltpiac új lendületet kapott: egyre több helyen tértek vissza a hagyományos, kézműves technikákhoz, természetes alapanyagokkal, adalékmentes receptekkel. Ma a magyar fagylaltkultúra nemcsak megőrizte történelmi gyökereit, hanem folyamatosan fejlődik – különösen a Magyar Kézműves Fagylalt Napja köré szerveződő eseményeknek köszönhetően.
A fagylalt tehát nem csupán egy desszert – hanem egy történelmi ízutazás, amely kultúrákat, korszakokat és ízléseket köt össze egyetlen gombócnyi élményben.
A Magyar Kézműves Fagylalt Napja remek alkalom arra, hogy felfedezzük a hazai fagylaltkultúra sokszínűségét, és támogassuk a helyi kézműves fagyizókat. Ne felejtsük el beírni a naptárba: május 8-án irány a legközelebbi fagyizó!
