A Nóra név egy gyönyörű és népszerű női név, amelynek eredetére többféle elmélet is létezik, de a legelfogadottabb az, hogy az Eleonóra név rövidülése.
Az Eleonóra név pedig görög eredetű, az "Eleanor" és a "Helen" nevekből származik, amelyek jelentései a következők lehetnek:
A Nóra név tehát leginkább a "fényes", "ragyogó" vagy "világító" jelentéssel kapcsolódik össze. Emellett utalhat a szépségre, kedvességre és nemességre is.
A Nóra név eredetével kapcsolatban a legelterjedtebb és legelfogadottabb elmélet valóban az Eleonóra név rövidülése. Azonban léteznek más, kevésbé elterjedt, de említésre méltó elméletek is:
Az ír eredet elmélete: Egyes nyelvészek szerint a Nóra név az ír Honora (Honor) névből is származhat, amelynek jelentése "becsület" vagy "tisztelet". Ez az elmélet különösen Írországban népszerű, ahol a Nóra (vagy Norah) név is gyakori.
A latin eredet elmélete: Ritkábban felmerül, hogy a név a latin "hora" szóból eredhet, ami "órát" vagy "időt" jelent. Ez azonban kevésbé valószínű, mint az Eleonóra vagy Honora eredet.
Önálló név kialakulása: Bár a rövidült formák a leggyakoribbak, elméletileg nem zárható ki, hogy a Nóra egy önállóan kialakult név is lehetett, bár ennek bizonyítása nehezebb.
Az Eleonóra rövidülése a leginkább elfogadott magyarázat, mert a történelmi névhasználati adatok és a nyelvi változások ezt támasztják alá. Sok esetben a hosszabb, bonyolultabb nevek rövidültek le egyszerűbb, könnyebben kiejthető formákra az évszázadok során, és az Eleonóra – Nóra átmenet széles körben megfigyelhető.
Ezek az alternatív elméletek inkább érdekességek, mint tudományosan megalapozott tények, de hozzájárulnak a Nóra név gazdag történetéhez.
A Nóra névnapot a magyar naptár július 11-én tartja, de egyéb névnapi időpont is kapcsolódik hozzá. Mivel a Nóra az Eleonóra név rövidüléséből ered, így az Eleonórához köthető névnapokat és szenteket is figyelembe kell venni.
A legfontosabb névnapok:
Ezek az időpontok szorosan kapcsolódnak a keresztény szentekhez, akik példaképként és lelki vezetőként is szolgálnak a név viselői számára.
Provence-i Szent Eleonóra (1223–1291) rendkívüli nőalak volt a középkorban. III. Henrik angol király feleségeként és I. Edward édesanyjaként nagy befolyással bírt az angol királyi udvarban, különösen férje halála után, amikor fiával együtt irányította az országot. Eleonóra okos, megfontolt és politikailag aktív nő volt, aki nemcsak anyaként, hanem államvezetőként is megállta a helyét. Élete későbbi szakaszában azonban hátat fordított a világi hatalomnak, és kolostorba vonult, ahol a hitnek és az elmélyült lelki életnek szentelte napjait.
Szentté avatása után ünnepnapját február 21-én tartja a katolikus egyház. Ő a méltóságteljes nőiesség, a hűség és a lelki elköteleződés példája. A hozzá köthető névnap egyben emlékeztet arra is, hogy az Eleonóra és így a Nóra név viselői egy inspiráló, történelmi személyiség örökségét hordozzák.
Boldog Eleonóra egy cisztercita apáca volt, akit 1794 július 9-én végeztek ki a francia forradalom idején. Hitéhez való rendíthetetlen ragaszkodása miatt lett a katolikus egyház vértanúja és példaképe. A forradalom alatt számos szerzetest és apácát ítéltek halálra pusztán a vallásuk miatt, és Eleonóra is ezek közé a bátor nők közé tartozott, akik inkább az életüket adták, semmint hogy megtagadják hitüket.