2024. december 28., szombat
Kamilla névnapja
Kamilla névnapja
Persze az sem baj, ha a gyerköc tapasztalatot, tudást szerez a mesék által, de hatalmas élmény jelenthet egy olyan kitalált mese is, melyet apa vagy anya talál ki és hogy hogy nem, még maga a mesét hallgató is szerepel benne. A mese hosszánál fontosabb a gyakorisága, rendszeressége.
Bizonyos kor után akár a mesélő szerepét is átadhatjuk azzal hogy elindítunk például egy állatos mesét és megkérjük a gyerekünket, hogy folytassa, majd visszavesszük a fonalat, ez több gyermek esetén is kiválóan tud működni, általában harcolni szoktak azért, hogy ki folytathassa a mesét.
Az állatos mesék előnye, hogy a kisgyerrmekek hamar kapcsolatba kerülnek az állatokkal, akár az állatkertben akár az otthoni kedvencek miatt. Így a mese jobban kézzelfoghatóvá válik számukra, ráadásul az állatok könnyen felruházhatók tulajdonságokkal, mint a ravasz róka, vagy a félénk kisegér.
Persze az állatos mesék szereplői lehetnek kitalált állatok, mint a Süsü a sárkány, vagy régmúlt idők kedvencei, a dinók.
Ki ne hallott volna már Egyszer volt, hol nem volt" vagy "Hetedhét országon is túl" kezdetű mesét, általában a népmesék így kezdődnek.
A népmesék a magyar kultúra részét képezik, a népmesék fennmaradása érdekében a Magyar Olvasásszövetség 2005-ben létrehozta a Magyar Népmese napját, melynek dátumául, Benedek Elek születésnapját, szeptember 30-át tűzték ki, ezzel is tisztlegve a nagy meseíró emléke elött.
Nézzük meg azokat a máig népszerű állatos meséket, amiket lehet, hogy mi is hallotunk szüleinktől, de már kicsit elfelejtettük, ezek biztosan tetszeni fognak gyermekeinknek is.
Ki ne hallotta volna a "Forró vizet a kopasznak" szállóigét, mely a Kismalac és a farkasok című népmeséból származik.
A történet szerint a kismac otthon épp főz, mikor a farkas bekopog hozzá és kéri, hogy eressze be. A kismalac azonban tudja, hogy a farkas meg akarja enni ezért nem ereszti. A frakas addig addig könyörög, amig a kismac először csak az egyik lábát engedi be majd a másik lábát, később a hátsó részét. De a kismalacot sem ejtették a jejére, forró vizet tesz a tűzhelyre és a farkast egy zsákba vezeti bele. Amikor a farkas teljes testével bejön a házban, a kismac ráhuzza a zsákot és leforrázza.
A farkas ordítva menekül és társait hozza segítségül. A kismalac egy fára menekül és a farkasok egymás hátára állnak, hogy elérjék, legalul a leforrázott farkas áll. Amikor már majdnem elérik, a kismalac így kiált: Forró vizet a kopaszra, aki ettől megíjed és hanyatt homlok menekül. A többi farkas pedig lezuhan és össze vissza törik magióukat. Így járt túl a kismalac a farkasok eszén. A teljes mese itt ilvasható el.
Tanulságos történet, mely kiválóan példázza a hiúságánál fogva lépre csalt és megkárosított embert. A történetben a holló szerzett egy szép darab sajtot és felszált egy fa tetejére. A róka, aki megérezte a sajt finom illatát, elkezdett udvarolni a hollónak és szép szavakkal dicsérte. A holló nem reagált a dícsérő szavakra.
De amikor a róka, azt mondja, hogy hiába a holló szépsége, mikor a hangja rút, akkor a holló dühosen lekiállt, már hogy lenne rút és a sajt kiesik a szájából, a róka pedig elszalad vele. A kiénekelte a sajtot a szájából mondásunkat is ennek a mesének köszönhetjük. A mesét többen feldolgozták, többek között a nagy francia mesélő, La Fontaine is.
La Fontaine: Róka és a holló című meséjét Kosztolyányi Dezső így alakította verssé:
Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
A mesét több verzióban megtalálhatjuk a Youtubon is.
Nézzünk egy mesét benedek elektől, az egyik legnagyobb mesemondótól is, itt most a teljes mesét megtaláljátok, nemcsak egy összefoglalót.
"Egyszer volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy macska. Ezzel a macskával nagyon mostohán bánt az asszonya, elkeseredett erősen, s nagy bújában, bánatában fogta magát, otthagyta a gazdasszonyát, s elment világgá.
De hogy szavamat össze ne keverjem, mielőtt útnak indult volna, az udvaron talált egy nagy vörösrépát, szekeret csinált belőle, nagy hirtelen fogott két egeret, azokat a szekér elé fogta, s úgy indult bujdosóba.
Mennek, mendegélnek, hegyeken-völgyeken által, de bizony az egerek elfáradtak, egyre lassabban lépegettek. Gondolja magában a macska: így nem messzire haladunk. Fogott az úton még két egeret, a másik kettőnek elejébe fogta, s úgy hajtott tovább.
Amint mennek, mendegélnek, találkoznak egy rákkal. Kérdi a rák:
– Hova mégy, te macska?
– Megyek vándorolni.
– Vígy el engem is, mert a halak kikergettek a vízből.
– Hát miért kergettek ki?
– Azért mert mindig csipkedtem őket az ollómmal.
– No, hát gyere, ülj fel.
Tovább mennek, mendegélnek, s hát az út közepén két tojás van. Megszólal az egyik tojás, s kérdi a macskától:
– Hová mégy, te macska?
– Megyek vándorolni.
– Vígy el minket is. Nem volt maradásunk az asszonyunknál, mert azt kívánta, hogy három csirke keljen ki belőlünk, pedig csak egy van bennünk.
Felültek hát a tojások a vörösrépa szekérre, s a macska hajtott tovább. Egyszerre csak rászállott a szekérre tíz fecske s tíz pacsirta. Nem is kérdezték a macskától, szabad-e, nem-e, szépen letelepedtek, s mentek ők is.
Még egy jó hajításnyira sem mennek, egy csomó gombostűt találnak az úton. Kérdi a macska:
– Hát ti hogy kerültetek ide?
– Mi bizony úgy, hogy egy társunk megszúrta az asszonyunkat, s az asszonyunk haragjában mind kidobott az útra.
– Hát akkor csak ti is üljetek fel a szekérre, gyertek velünk.
Tovább mennek, mendegélnek, s estefelé egy kicsi házikóhoz érnek.
Abban a kicsi házikóban egy öregasszony lakott, a macska bement hozzá, köszönt illendőképpen, s szállást kért éjszakára. Mondja az öregasszony:
– Adnék én jó szívvel, de ide minden éjjel zsiványok jönnek, itt ugyan nem lesz nyugodalmatok.
De a macska addig beszélt, hogy így meg úgy, nem félnek a zsiványoktól, hogy az öregasszony szállást adott nekik.
A négy egeret bekötötték az istállóba.
A két tojás beleült a tüzes hamuba, a rák a vizesdézsába, a gombostűk a törülközőbe, a macska meghúzódott az ajtó sarkában, a fecskék mentek az eresz alá, a pacsirták pedig a ház tetejére.
Hát csakugyan éjjel jönnek a zsiványok, bemennek a házba, letelepednek a kemence mellett, tüzet akarnak gyújtani. De amint megpiszkálják a hamut, a két forró tojás szétpattant, s szemük, szájuk tele lett tojáshéjával meg sárgájával. Hej, uram, teremtőm, megijedtek a zsiványok, égette a tojás az arcukat erősen, szaladtak a vizesdézsához, hogy megmosdjanak. De ahogy belenyúltak a dézsába, a rák jól megcsípte az ujjukat.
Lekapják az alsó szegről a törülközőt, hogy megtörülközzenek, de a gombostűk jól összeszurkálták őket. Még jobban megijednek, szaladnak kifelé, s ott meg nekik ugrik a macska, s istenigazában összevissza karmolta az arcukat.
Ki az udvarra, mintha szemüket vették volna, de ott meg a fecskék és a pacsirták elkezdtek csiripolni:
– Zsiványok, zsiványok! Fogjátok meg!
Ahányan voltak, annyifelé szaladtak, többet az öregasszony házához vissza se jöttek.
Reggel a macska megköszönte a szállást az öregasszonynak, a négy egeret befogta a vörösrépa szekérbe, aztán mind felkerekedtek, mentek tovább.
Hanem amint egy hídra értek, halljátok csak, mi történt. Az egerek mitől, mitől nem, megijedtek, a szekeret belerántották a vízbe.
Hej, istenem, lett nagy ijedelem. A pacsirták és a fecskék, huss felrebbentek és elrepültek. A macska is nagy üggyel-bajjal kiúszott, de a szegény rák az ott maradott a vízben, no meg a gombostűk is.
Hogyha ezek a vízben nem maradtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.
A brémai muzsikusok a Grimm testvérek legszebb meséi közül való. A mese olyan állatok, baratságáról, összefogásáról szól, akik megöregedtek és a gazdájuk már nem vette őket számításba. A mese célja bemutatni, hogy nem humánus megoldás a kiöregedett állatoktól való megszabadulás.
A munkára már képtelen, kitaszított állatok drámája a kilátástalan élethelyzetekre utal, összekötve azzal, hogy egy humánus társadalomnak sem csak addig van szüksége az emberre, amíg az hasznot hajt.
A mese cselekménye a szamárral kezdődik, akinek már az ereje fogytán van és akit a gazdája halálra ítél. A gazdája a lisztes molnár, aki elől elmenekül. A szamár muzsikusnak képzeli magát és Brémába indul, hogy szerencsét próbáljon. A nagyon hosszú úton aztán sok alkalmi baráttal találkozik, akik szintén hasonló sorsúak.
Először egy elaggott vadészkutyával ismerkedik meg, aki az irháját menti. A kutya neve „Fogdmeg”, akit a szamár zenekarába invitálja, mondván ő majd a lantot pengeti, a kutya pedig kiváló dobos lesz. A kiöregedett vadászkopó szagot fog, és az út szélén észrevesz egy lesoványodott macskát.
„Bajszos”, a macska elmeséli, hogy kihullott fogai miatt már nem tud egerészni, nem tud mást, csinálni mint a meleg kályha mellett dorombolni. A gazdája azonban ézt nem tűri és vízbe akarja fojtani. A szamár úgy véli, a macska is jó lehet a zenekarban és velük tart.
A következő csatlakozó állat egy kakas, aki kukorékolt torkaszakadtából. Elmondja a szamárnak, hogy rosszul jósolta meg a másnapi időjárást, ezért a gazdasszony leves akar belőle főzni. A szamár a jó hangú kakast szintén beveszi a zenekarba.
Immár négyesben – a szamár, a kutya, a macska és a kakas értek el késő estére egy erdőbe, ahol a szamár és a kutya leheveredtek egy fa alá, a macska és a kakas pedig felrepült az ágak közé. Azonban figyelmesek lettek egy kis fényre, ami egy házból jött.
Szürke, a szamár, Fogdmeg a kutya, Bajszos a macska és Tarajos a kakas is úgy gondolta: jobb lenne odabenn, mint kívül. A gondolatot tett követte. Tervet dolgoztak ki. A szamár hátára áll a kutya, arra macska, tetejébe a kakas. Ebben a formában benéztek a világító ház ablakán. Dorbézoló betyárokat láttak, teli asztal mellett, csupa finomsággal. Nagy elhatározást vettek. Úgy, ahogy voltak, be az ablakon keresztül.
Ordítás, ugatás, nyávogás, kukorékolás hallatszott egyszerre. A betyárok kiugráltak az ablakon, úgy érezték: kísértet érkezett a házba. Ijedtükben az erdőbe menekültek. Miután az állat-vendégek odabenn jól laktak, nyugovóra tértek. Pontosabban a szamár az ajtóhoz közel az udvarra heveredett, a kutya pedig a küszöbre, addig a macska a langyos hamuba fetrengett, a kakas pedig stílszerűen a kakasülőre. Csakhamar nyugovóra tértek a fárasztó nap után.
A betyárok azonban nem nyugodtak bele, hogy kikergették őket alkalmi szállásukról. A bandavezér fokozottan figyelte a házat, majd felszólította az egyik betyárt: nézze meg kik vannak benn és mi folyik ott!
A betyár belopódzott egészen a konyháig, ahol fényt akart gyújtani, de a macska, megijedvén, körmeit kieresztve összekarmolta a betolakodót. A marcona haramia fejvesztve menekült. A küszöbön azonban a vén kutya beleharapott a nemkívánatos vendég lábába. Mikor ezen is túljutott, a szamár rúgott akkorát a lábába, hogy lépni alig tudott. Ekkor a kakas szállt alá, és hatalmasat csípett a gazemberbe.
A betyár szabadkozni kényszerült a vezérnek: „A házban egy boszorkány ül, aki összekarmolta az arcomat, az ajtónál egy ember késsel a lábamba szúrt, az udvaron szét akartak verni egy bunkóval, a tetőről pedig belém csíptek.” A betyárok még a környékről is távol tartották magukat, eszükbe sem jutott, hogy a brémai muzsikusok, azaz az öreg állatok házát birtokba vegyék.
A mesének még szobrot is állítottak és Bréma egyik jelképévé vált ez a szobor.
Kutya - macska barátság jelentését mindenki ismeri, de azt kevesen tudják, hogy mi az oka, hogy a kutyák és a macskák nincsenek jóban egymással. Bár az alábbi kép ennek ellentmond egy kicsit, de azért az alapvető ellentét fennáll.
Gárdonyi Géza viszont elmondja nekünk és gyermekeinknek ennek az okát.
Most azt a mesét mondom el, mióta haragszik a kutya a macskára. Tél volt, nagyon fázott a kutya. Aztán elhatározta: ha gyön a nyár, majd épít magának egy házat, mer mennyit kell dideregnyi a nagy télnek idején. Neki is látott, hogy elkészíti a rajzot, milyen is lesz az ő háza.
Azt mondja a macskának: – Hallod-e, macska, jó barátom, őrizd meg nekem ezt az írást tavaszig!
– Jó van, megőrzöm. Felszaladt a macska az írásval a mestergerendára, eltette jól. Telt-múlt az idő, gyött a tavasz. A kutyának eszibe jutott az erős fogadása, hogy ő házat épít.
Mondja, hogy: – Macska barátom, hozzad csak gyorsan az írást! Megvan-e még?
– Megvan, megvan! Szalad a macska a mestergerendára, de bizony az írást az egér mind szétrágta. A macska le se mert menni jóformán.
– Hozod-e má az írást? – türelmetlenkedett a kutya.
– Jaj, nem tanálom! – Így őrizted meg?
Borzasztóan dühös lett a kutya. Attól kezdve ahol érte, kergette, ugatta a macskát. Egyszer a macska belopakodott a házba. Ott vót az asztalon egy nagy fazékba a tejföl, nagy cserépfazekakba. Bizony jó belenyalt. Utána kiugrott az ablakon.A kutya meglátta.
– Te híres tejfölbegre nyalogató, majd gyön a gazdaasszony, ellátja a bajod! A szegény kutya nem tudta má akkor kergetnyi, mer megkötték. Gyön is a gazdaasszony a bótbó. Látja, hogy a macska ott mossa a bajuszát. A bajuszán meg fehérlett a sok tejföl. Kapta a söprűt a gazdaasszony, csihi-puhi, jó elverte a macskát, kiverte még az udvarbó is. Futott a macska, futott eszeveszetten az erdőnek.
Ott összetanálkozott egy nyúlval. Megihedt, meglapult. Tanakodott, gondolkodott, hogy így nem él meg, így nem lesz jó, bátornak kell lennyi. Erre kihúzta magát, farkát felkancsarította, nagy peckesen a nyúl elé toppant.
A nyúl köszönt neki illendően:
– Kihez van szerencsém?
– Én vagyok a Kacor király, Jaj annak, ki velem kiáll, Aki körmöm közé kerül, Az már bizony nem menekül! Hajlongozott a nyúl, aztán futás.
Összetanálkozik az őzvel, a rókával.
Mindegyiknek elmondja:
– Nagyon vigyázzatok, itt jön az erdőbe, a birodalmunkba a Kacor király, és azt mondja, hogy jaj annak, ki vele kiáll. Aki körme közé kerül, az má soha nem menekül!
– Hűj, mörre lehet? Kíváncsiak vótak rá. Továbbfutott a hír az erdőbe, minden állat tudta már, hogy a Kacor király van az erdőbe.
A róka azt mondja:
– Ha má itt van, meghívom nagy tisztelettel vacsorára. Megyen is nagy hajlongozva a róka.
– Tisztelettel meghívom a Kacor király urat egy jó vacsorára.
– Elfogadom, elmegyek.
A róka azt se tudta, hogy ugráljon. Tálalt az libahúst, tyúkhúst. Mohából vetett neki ágyat. Jött is a Kacor király kipödrött bajuszval, hegyesen.
A róka meg mingyár:
– Foglaljon helyet, Kacor király úr, foglaljon helyet!
Mit parancsol: libahúst, tyúkhúst? – Mindegy. Mindegyikbő eszek egy keveset. Ett is mindegyikbő.
Akkor azt mondja: – Pihenni akarok!
– Tessék kérem, pihenjen, Kacor király, ebéd után úgy illő, úgy szokás – hajlongozott a róka.
Majd a kutya elvetődött az erdőnek. Összetanálkozott a nyúlval.
Azt mondja a nyúl:
– Hallod-e, te Bodri, Az erdőbe ne járj, Mert itt van a Kacor király! Jaj annak, ki vele kiáll, Aki körme közé kerül,
Az már soha nem menekül! – Nem?
Egy életem, egy halálom, biz már én megnézem azt a híres Kacor királyt, nem az-e ugyan, akit a gazdaasszonyom tegnap seprőnyéllel kergetett el.
Jaj, nagyon félt a nyúl, rimánkodott a kutyának:
– Ne menj hozzá, Bodri! Most éppen a rókáná ebédel, megzavarod lakmározás közbe, biztosan végez veled! Bodrinak nem szaladt inába a bátorsága, bebújt a rókalyukba.
Néz jobbra, néz balra, hát a mohán ott terpeszkegyik kényelmesen a macska.
– Te vagy az a híres Kacor király? Tejfölbögre nyalogató, kolbász-hurkalopogató, te vagy az a híres Kacor király? Zsupsz, nekiugrott a kutya mérgesen, hogy menten széttépi. Úgy elugrott a macska, hogy azóta is fut, ha bírja szusszal.
Az internet és a közösségi média berobbant a mesék világába is. Gyermekkorunkban, az 1980-as években napi rituálé volt, hogy amikor a Maci megjelent a televizió képenyőjén, addigra már minden gyermek ott ült a TV előtt, ugyanis ez volt az egyetlen mese, ami elérhető volt minden nap a hiradó előtt.
Olyan meséket néztünk, mint a Magyar népmesék sorozat, Lolka és Bolka, vagy a Kockásfülü nyúl. Nem feledjük Mekk Eleket, vagy Frakkot, a macskák rémét sem.
Napjainkban több mesecsatorna majdnem a nap 24 órájában ontja a rajzfilmeket. Az interneten pedig szinte minden elérhető. A Youtubon számos mesék feldolgozásával foglalkozó csatornát találunk. Szóval nem kell várnink az esti mesére, bármikor rákattinthatunk.
Az online térben számos meséket publikáló oldal létezik, az egyik ilyen ahol számtalan állatos mesét is olvashatunk a népmese.hu. Ezen oldalak előnye a televízió és a Youtube-al szemben, hogy a gyermeket olvasásra kényszerítik, hacsak fel nem olvassuk nekik.
