A nyári Vilmos névnapunk Vercelli Szent Vilmoshoz, más néven Monteverginei Szent Vilmoshoz kötődik, aki bencés apát, a bencés vilhelmita kongregáció alapítója volt. A szent 1085-ben született Vercelliben, gazdag családban. 1099 körül lemondott örökségéről, és Santiago de Compostelába zarándokolt. A hagyomány úgy tartja, hogy ezen a zarándoklaton, hogy még több lemondást vállaljon vasakat vett magára. Miután visszatért Itáliába, 1106-ban remeteéletet kezdett. Később cellát, majd 1124-ben Mária-kegyhelyet épített az általa Monteverginének nevezett helyen, Avellino közelében.
Első társai 1118-ban csatlakoztak hozzá. 1119-ben alapította meg a bencés vilhelmita kongregációt. Néhány év múlva vita támadt az alamizsna elosztása körül, s ekkor öt társával átköltözött a Serra Cognata hegyére. A következő években több kolostort is alapított, köztük a goletói kettős kolostort. Már életében több csodás esemény kötődött a nevéhez. Halála előtt kinyilatkoztatást kapott, hogy mikor fog meghalni, ami tényleg 1142. június 25-én történt meg.
Tisztelete rövid időn belül elterjedt, s hamarosan szentként kezdték el tisztelni. XII. Piusz pápa Hirpinia védőszentjének nyilvánította. Az 1969-es naptárreform után ünnepe az egyetemes naptárból kikerült, de emlékére a névnapját ekkor ünnepeljük.
Tell Vilmos svájci mondahős, legendabeli szabadságharcos, az alpesi állam önállóságának jelképe. Alakja valószínűleg a dán mondavilágból szivárgott Svájc függetlenségtörténetébe. Tell a legendák szerint a 13. és 14. századok fordulóján élt a mai Uri kanton vidékén.
A Tell Vilmos-legenda szerint 1307. november 18-án az Uri kantonban a Habsburg-ház helytartójaként uralkodó zsarnok Hermann Gessler arra kényszerítette az ijász Tell Vilmost, hogy az a saját fia fejére helyezett almát nyilával átlője, mivel a svájci hős nem tisztelgett a zsarnok póznára tűzött kalapja előtt. Az apa hiába könyörgött kegyelemért, a zsarnok megparancsolta, hogy célozzon. Az íjász egy nyilat tett a számszeríj idegére, de egy másikat is a keze ügyébe készített.
Tell nyila 100 lépés távolságból kettéhasította az almát. Gessler gratulált a nagyszerű lövéshez és azt kérdezte Telltől, hogy miért készítette elő a második nyílvesszőt is. Tell azt válaszolta, hogy ha az első nyíl a fiút találta volna el, akkor a másodikkal magát a kormányzót ölte volna meg. A zsarnok dühében börtönbe vettette az íjászt, ám az a Luzerni-tavon kitört vihar közben megszökött, s bosszút forralva Gessler vára felé indult. Egy völgyszorosban lesből lelőtte a zsarnokot, aki haldoklása közben még hallotta, amint Tell felfedi kilétét. Tell Vilmos második nyíllövése szabadságharcot robbantott ki Svájcban, ami az ország függetlenné válásához vezetett.
A svájciak sokáig vakon hittek a legenda valóságában és felléptek azok ellen, akik kétségbe merték vonni. Idővel azonban a történettudomány arra a meggyőződésre jutott, hogy Tell Vilmos kitalált alak. Végül a svájci közvélemény is elfogadta a tényt, hogy Tell Vilmos nem létezett, ennek ellenére alakja a folklórban megőrződött és a mai napig népszerű. Életéről később mesék és legendák születtek, melyeket Friedrich Schiller is feldolgozott Tell Vilmos című drámájában, valamint Rossini Tell Vilmos című operájában.
Forrás: Wikipédia