Szent Imre

Szent Imre herceg (Székesfehérvár, 1000–1007 között – Veszprém közelében, 1031. szeptember 2.)  I. (Szent) István király és Gizella bajor hercegnő fia. Nevelője a később szintén szentté avatott Gellért püspök volt, nevelését szolgálta az egyetlen magyarországi királytükör, az Intelmek, amelyet apja kívánságára állítottak össze. Imre herceg a russzok hercege (dux Ruizorum) címet viselve a királyi testőrség élén állt, amikor 1031-ben egy vadászbalesetben fiatalon életét vesztette.  Halálának pontos helye nem ismert, valószínűleg egy vadkan öklelte fel a bihari Igfon-erdőben.  Itt épült fel a 11–12. század fordulóján a Szent Imre apátság épülete (szentté avatása után). Mivel a középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén monostort építettek, így ez is ezt erősíti meg. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el. VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta I. (Szent) László királysága idején. A 12. század elején keletkezett legendája a nős, de gyermektelen Imrét a szűzi tisztaság megtestesüléseként állította példaképül. Szent Imre az ifjúság védőszentje.