Szent Zita

Szent Zita (Monsagrati, kb. 1218. – Lucca, 1278. április 27.) a Lucca melletti Monsagrati olasz faluban született, szegény, de vallásos szülőktől. Szülei már 12 éves korában cselédnek adták a Fatinelli családhoz, ahol Zita egész életében szolgált. Hamarosan belépett a ferences III. rendbe, később megtanult írni-olvasni, hogy a ferences zsolozsmát  tudja végezni. Elérte azt, hogy a kezdetben egyáltalán nem vallásos család és a cselédség is buzgó kereszténnyé lett. A tisztaság erényét nagy gonddal őrizte, jellemezte még a hűség, a munkaszeretet és a szegények iránti törődés. Egészen hatvan éves koráig dolgozott, és a Fatinelli-házban halt meg 1278 április 27-én. A luccai San Frediano templomban őrzik földi maradványait.

1696- XII. Ince pápa a szolgálóleányok védőszentjévé avatta.  Szent Zita továbbá a háziasszonyok, háztartási alkalmazottak, házvezetőnők, cselédek, felszolgálók, pincérek védőszentje.