Szent Bálint

Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) egy vagy több keresztény mártír volt az ókori Rómában. A szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje. A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ez a nap azonban ma is Bálint, illetve Valentin névnapja.

A 3. századból, II. Claudius római császár (meghalt 270-ben) három Valentinus nevű keresztény mártír is ismert: egy papé Rómában, egy püspöké Interamnában (a mai Terni Róma közelében) és egy harmadik vértanué Africa provinciában. A Valentinus név, amely az "erősnek lenni" jelentésű latin valens szóra utal, nagyon népszerű volt a késő antik korban.

Így a szent személye, illetve születési helye és ideje sem pontosan ismert. A név nem szerepelt a 354-ben készült két mártírlistán. Annyi azonban biztos, hogy 496-ban I. Gelasius pápa elrendelte ünnepét, azok között „…akiknek nevét méltán tisztelik, de akinek cselekedeteit csak az Isten ismeri.”

Legendájáról az Érdy-kódexben lehet olvasni: egy pogány fejedelem azt mondta neki, hogy hinni fog, ha a vak lányát meggyógyítja. „Erre Bálint püspök imádságot tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.”