A szökőévnek természetesen része a szökőnap, melynek definíciója: a Gergely-naptár szerinti szökőév februári hónapjába beékelt toldaléknap.
A világ legtöbb országában XIII. Gergely pápa nevéhez kötődő Gergely-naptárt használják, mely 1582-ben került kialakításra. Ezen naptár bevezetésére azért került sor, mert az első niceai zsinat (325) óta, - amikor is a tavasz kezdőnapját március 21-ében állapították meg – 1582-ig már tíz napra nőtt az eltérés az addig használt Julián-naptár és a csillagászati naptár közt.
1582-ben Gergely pápa elrendelte, hogy október 4-e csütörtök után, október 15-e péntek következzék, ezzel rendezve a tíz nap eltérést. Magyarország 1587-ben fogadta el a Gergely-naptárt: 1587. október 21-e szombat után, november 1-je vasárnap következett.
Ókori római naptártörténeti okra vezethető vissza, hogy a szökőnap február 24.-re került. A történelmi ismereteink szerint Julius Caesar kihirdette, hogy „a március kalendasa előtti 6. nap kettőztessék meg”, mely a mai naptárunk szerint február 23. napjának felel meg. Így a szökőnap közbeékelődik a hagyományos év február 23. és 24. napja közé.
A „Mátyás ugrása” néven ismert névnap eltolódás is ennek köszönhető, hiszen a február 24-i Mátyás névnap és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak. Szökőévben február 24. napján senki sem ünnepli a névnapját.
Számos országban figyelmen kívül hagyják a szökőnap naptártörténeti eredetét, és a szökőnapot február 29-re helyezik.
Írországban hagyomány, hogy a nők csak szökőévekben tehetnek házassági ajánlatot , ez a hagyomány egészen Szent Patrikra és Szent Brigittára vezethető vissza az 5. századból.