A Lukács név a latin Lucas vagy Lucanus névből származik, amely eredetileg azt jelentette: „Lucania vidékéről való férfi”. A név gyökere a latin lux („fény”) szó, így a Lukács nevet gyakran a „fényhozó” jelentéssel is azonosítják. Ez különösen találó, hiszen a Szent Lukács által írt evangélium valóban fényt hozott a világba – az irgalmasság, az együttérzés és az emberi méltóság üzenetével.
A név már az ókorban is népszerű volt, és a kereszténység elterjedésével az egész európai kultúrkörben meghonosodott. Magyarországon a középkor óta jelen van, és a 20–21. században is kedvelt, bár nem tartozik a leggyakoribb keresztnevek közé.
A Lukács névnap időpontja az egyház liturgikus naptárához kötődik. A katolikus, ortodox és protestáns egyházak egyaránt október 18-án emlékeznek meg Szent Lukács evangélistáról, aki Pál apostol kísérője és az első keresztény orvosok egyike volt.
A források szerint a pontos történelmi indok nem maradt fenn: nem ismert Lukács halálának napja, és nincsenek olyan dokumentumok, amelyek az október 18-i dátumot közvetlenül megmagyaráznák. A keresztény liturgikus naptár kialakulása során azonban a szentek ünnepnapjait gyakran szimbolikus vagy hagyományos okok alapján jelölték ki. Amikor egy szent halálának vagy sírba tételének pontos dátuma nem volt ismert, az ünnepnapot az egyház gyakran más szentekhez, évszakokhoz vagy egyházi ciklusokhoz igazította.
A Szent Lukács ünnepe már a 4–5. századi bizánci liturgiában is október 18-án szerepelt, innen vette át a nyugati (római) egyház is. A dátum így fokozatosan rögzült az egész keresztény világban, és ma is egységesen ezen a napon ünneplik. A katolikus egyház hivatalos naptárában (Missale Romanum) október 18. a „Szent Lukács evangélista ünnepe” (Festum Sancti Lucae Evangelistae), amelyhez külön olvasmányok és imák tartoznak.

Szent Lukács valószínűleg Antióchiából (a mai Törökország területéről) származott, és hivatása szerint orvos volt.
Az Újszövetségben Pál apostol nevezi őt „a szeretett orvosnak” (Kol 4,14). Lukács pogány származású keresztényként különleges szerepet töltött be a korai egyházban: ő volt az egyetlen nem zsidó származású evangélista.
Kísérte Pál apostolt missziós útjain, együtt hirdették az evangéliumot, és hűségesen mellette maradt a legnehezebb időkben is.
Az ő tollából született az Evangélium Lukács szerint, valamint az Apostolok Cselekedetei, amelyek a korai egyház történetének legfontosabb forrásai közé tartoznak.
Lukács evangéliuma különösen az irgalmasság, az együttérzés és a megbocsátás üzenetét hangsúlyozza.
Tőle ismerjük a keresztény tanítás néhány legemberibb és legszebb példázatát:
Ezekben a történetekben közös, hogy mindegyik az emberi gyengeségre és az isteni megbocsátás erejére hívja fel a figyelmet – olyan értékekre, amelyek minden korban aktuálisak maradtak.
A hagyomány szerint Lukács nemcsak orvos, hanem festő is volt. Úgy tartják, ő készítette el az első Szűz Máriát ábrázoló ikonokat, köztük a híres „Hodégétria” (Útmutató) képet, amelyet a bizánci ikonfestészet mintaképének tekintenek.
Ezért vált Szent Lukács a festők, ikonfestők és orvosok védőszentjévé.A középkori művészetben gyakran ábrázolják ökörrel, amely az áldozatkészséget és Krisztus szenvedésének előképét jelképezi.
Szent Lukács tisztelete Magyarországon a középkor óta jelen van. Számos templom, iskola és intézmény viseli a nevét, például:
A néphagyományban ez a nap a mezőgazdasági év zárását is jelentette.
A gazdák számára Lukács napja a szüret és a betakarítás végét jelezte, sok helyen pedig úgy tartották, hogy ekkor kezdődik a disznóvágás ideje.
A népi megfigyelések szerint:
„Ha Szent Lukács napján ködös az idő, akkor a tél havas lesz.”
Bár az evangélista a legismertebb, több más szentet is Lukács néven tisztelnek:
Ezek a szentek tovább erősítik a Lukács névhez fűződő gyógyító és hivatásbeli szimbolikát.
A Lukács névnap október 18-án nemcsak egy hagyományos dátum a naptárban, hanem spirituális és kulturális üzenet is.
Szent Lukács élete a tudomány és a hit, az emberi együttérzés és az isteni kegyelem példája.
Az, hogy az egyház már az ókortól ezen a napon emlékezik meg róla, azt jelzi, hogy a „fényhozó” Lukács alakja időtlen üzenetet hordoz: a gyógyítás, a hit és az irgalmasság hármas egységét.
Ezért október 18-án, a Lukács névnapon, érdemes nemcsak köszönteni a Lukácsokat, hanem megemlékezni arról is, hogy a név mögött egy olyan szent áll, aki az emberi jóság és a fény egyik legmaradandóbb jelképe lett.