2026. július 21., kedd
Dániel névnapja
Dániel névnapja
Mária Magdolna alakjához az évszázadok során számos történet és legenda kapcsolódott. Sokan ma is úgy gondolják, hogy korábban prostituált volt, más elméletek szerint pedig különösen közeli kapcsolat fűzte Jézushoz. Ezeknek az elképzeléseknek jelentős része azonban nem az evangéliumokból, hanem későbbi hagyományokból, apokrif iratokból, művészeti ábrázolásokból és modern regényekből származik.
Mária Magdolna – más néven Magdalai Mária vagy Mária Magdaléna – az Újszövetségben szereplő bibliai személy. A Magdolna elnevezés valószínűleg származási helyére utal: a „magdalai Mária” azt jelentette, hogy a Magdala nevű településről származott.
Magdala egy ókori galileai település volt a Genezáreti-tó, más néven a Galileai-tenger nyugati partján. Mária személyéről, családjáról és Jézussal való találkozásának pontos körülményeiről az evangéliumok kevés részletet közölnek. Annyi azonban egyértelműen kirajzolódik, hogy Jézus követőinek közösségéhez tartozott, és a legfontosabb események idején is kitartott mellette.
Mária Magdolna nem tartozott a tizenkét apostol közé, mégis különleges szerepet kapott az evangéliumi történetben. Jézus férfi tanítványai közül többen elmenekültek vagy elrejtőztek a keresztre feszítés idején, ő azonban más asszonyokkal együtt jelen volt Jézus halálánál és temetésénél.
Mária Magdolna mind a négy kánoni evangéliumban szerepel. Lukács evangéliuma azok között az asszonyok között említi, akik követték Jézust és lehetőségeik szerint támogatták őt, valamint tanítványait. A szöveg szerint Máriából korábban „hét démon” távozott.
Márk és Máté evangéliuma Mária Magdolnát a keresztre feszítés és Jézus temetésének tanújaként nevezi meg. Húsvét hajnalán más asszonyokkal együtt a sírhoz ment, ahol azt látták, hogy a sírt lezáró követ elmozdították.
János evangéliuma még nagyobb hangsúlyt helyez személyére. Ebben a beszámolóban Mária Magdolna hajnalban érkezik a sírhoz, majd értesíti Pétert és a másik tanítványt arról, hogy Jézus teste eltűnt. Később a sír mellett marad, ahol találkozik a feltámadt Jézussal.
Lukács evangéliuma szerint Jézus hét démont űzött ki Mária Magdolnából. A bibliai szöveg azonban nem részletezi, hogy ez pontosan milyen állapotot vagy szenvedést jelentett.
A démoni megszállottság az ókori vallási gondolkodásban többféle testi vagy lelki állapot magyarázataként megjelenhetett. Nem lehet azonban megbízhatóan kijelenteni, hogy Mária Magdolna valamely ma ismert testi vagy pszichiátriai betegségben szenvedett. A modern orvosi diagnózisok visszavetítése egy kétezer évvel ezelőtti, rövid bibliai leírásra félrevezető lenne.
A „hét” szám a bibliai szövegekben gyakran a teljesség jelképe. A megfogalmazás ezért azt is hangsúlyozhatta, hogy Mária súlyos állapotból szabadult meg, és életében teljes változás következett be.
Az evangéliumok szerint Mária Magdolna azon asszonyok között volt, akik jelen voltak Jézus keresztre feszítésénél. Márk és Máté beszámolója szerint távolabbról figyelték az eseményeket, János evangéliuma pedig a kereszt közelében álló asszonyok között nevezi meg.
Mária a temetést is figyelemmel kísérte. Tudta, hol helyezték el Jézus testét, ezért tudott a hét első napjának hajnalán visszatérni a sírhoz. A különböző evangéliumi beszámolók részletei eltérnek, abban azonban megegyeznek, hogy Mária Magdolna az üres sír első tanúi között volt.
Jelenléte azért is jelentős, mert azt mutatja, hogy nemcsak Jézus tanítása idején követte őt, hanem a veszélyes és reménytelennek tűnő pillanatokban is kitartott mellette.
János evangéliumának egyik legismertebb jelenetében Mária Magdolna sírva áll az üres sír mellett. Amikor megfordul, meglátja Jézust, de először azt gondolja, hogy a kertész áll előtte. Csak akkor ismeri fel, amikor Jézus a nevén szólítja.
Mária ezután visszatér a tanítványokhoz, és elmondja nekik, hogy látta az Urat. Ez a rövid jelenet tette őt a keresztény hagyományban a feltámadás egyik legfontosabb tanújává.
A négy evangélium nem minden részletben azonos módon beszéli el a húsvéti eseményeket. Abban azonban mindegyik hagyomány fontos szerepet tulajdonít Mária Magdolnának, hogy az asszonyok közül elsőként vagy az elsők egyikeként érkezett az üres sírhoz, majd részt vett a feltámadás hírének továbbadásában.
Az „apostolok apostola” elnevezés arra utal, hogy Mária Magdolna vitte el Jézus feltámadásának hírét az apostolokhoz. Az apostol szó eredeti jelentése „küldött”, Mária pedig a feltámadt Jézustól kapott küldetés alapján fordult a tanítványokhoz.
Az elnevezés nem azt jelenti, hogy Mária Magdolna hivatalosan a tizenkét apostol egyike lett volna. A kifejezés a feltámadás tanújaként és hírnökeként betöltött különleges szerepét emeli ki.
Ferenc pápa rendelkezése nyomán 2016-ban Mária Magdolna július 22-i kötelező liturgikus emléknapját ünnepi rangra emelték a római katolikus egyház általános naptárában. A Vatikán indoklása szintén hangsúlyozta Mária Magdolna szerepét mint a feltámadás első tanúinak egyikét és az apostolokhoz küldött hírnököt.
A Biblia sehol sem nevezi Mária Magdolnát prostituáltnak. Ez az elképzelés elsősorban azért terjedt el, mert a nyugati keresztény hagyományban több különálló bibliai nőalak története idővel összekapcsolódott.
Lukács evangéliumának hetedik fejezete egy névtelen, bűnös életű asszonyról beszél, aki egy farizeus házában könnyeivel öntözte és illatos olajjal kente meg Jézus lábát. A következő fejezetben jelenik meg Mária Magdolna neve. A szöveg azonban nem állítja, hogy a két nő ugyanaz a személy lett volna.
A későbbi prédikációkban és művészeti ábrázolásokon Mária Magdolnát gyakran bűnbánó nőként, hosszú hajjal és illatszeres edénnyel mutatták be. Ez az ábrázolás annyira elterjedt, hogy sokan bibliai tényként kezdték kezelni a prostituáltról szóló történetet.
A mai bibliakutatás általában külön személynek tekinti Mária Magdolnát, a névtelen bűnös asszonyt és Betániai Máriát. A történeti források alapján ezért nem jelenthető ki, hogy Mária Magdolna prostituált lett volna.
Betániai Mária Márta és Lázár testvére, akiről János evangéliuma azt írja, hogy drága illatszerrel kente meg Jézus lábát. A nyugati keresztény hagyományban őt is gyakran azonosították Mária Magdolnával.
Az evangéliumok azonban különböző módon mutatják be őket. Betániai Máriát családi kapcsolatai és lakóhelye alapján azonosítják, míg Mária Magdolna nevében Magdala szerepel származási helyként. A bibliai szöveg nem mondja ki, hogy ugyanarról a személyről lenne szó.
A keleti keresztény hagyomány következetesebben megkülönböztette egymástól a három nőalakot. A modern bibliakutatásban szintén az elkülönítésük számít megalapozottabbnak.
Az az elképzelés, hogy Mária Magdolna Jézus felesége vagy szerelmi társa lett volna, főként modern regényekből, filmekből és népszerű elméletekből ismert. A négy kánoni evangélium egyike sem állítja, hogy házasság vagy szerelmi kapcsolat lett volna közöttük.
Egyes későbbi, apokrif keresztény iratok Mária Magdolnát különleges tudással rendelkező tanítványként ábrázolják. Ezekben olykor vitába kerül a férfi tanítványokkal, és Jézus hozzá fűződő közelsége is hangsúlyos lehet. Az ilyen szövegek azonban jóval az evangéliumokban leírt események után keletkeztek, és nem szolgáltatnak történeti bizonyítékot házasságra.
Szintén nincs hiteles történelmi bizonyíték arra a modern történetre, amely szerint Jézusnak és Mária Magdolnának közös gyermeke született. Ezeket az elképzeléseket ezért legendaként vagy irodalmi fikcióként, nem pedig igazolt történelmi tényként kell kezelni.
Az Újszövetség nem számol be arról, hogy Mária Magdolnával mi történt Jézus feltámadása utáni években. Későbbi életéről ezért csak egyházi hagyományok és legendák maradtak fenn.
Az egyik nyugati hagyomány szerint Mária Magdolna más keresztényekkel együtt a mai Dél-Franciaország területére jutott, ahol hirdette a kereszténységet, majd élete végén visszavonultan élt. Más hagyományok Efezushoz és Szűz Mária, illetve János apostol közösségéhez kapcsolják.
Ezek a történetek fontos részei Mária Magdolna tiszteletének, de történeti hitelességük nem bizonyítható olyan módon, mint az evangéliumokban szereplő eseményeké. Érdemes ezért világosan különbséget tenni a bibliai beszámolók és a későbbi legendák között.
A nyugati kereszténységben Mária Magdolna ünnepnapja július 22. A dátum eredete nem vezethető vissza egyetlen biztosan azonosítható bibliai eseményre, hanem az egyházi naptár és a szent tiszteletének történeti hagyományában rögzült.
A katolikus egyházban július 22. korábban kötelező emléknap volt. Ferenc pápa döntése nyomán 2016-ban az ünneplés liturgikus rangját felemelték, miközben maga a dátum nem változott. A döntés célja Mária Magdolna női tanítványként, a feltámadás tanújaként és hírnökeként betöltött szerepének hangsúlyozása volt.
Magyarországon július 22. a Magdolna név egyik hagyományos névnapja is. A névnap valamennyi dátumát, a név eredetét, beceneveit és a Magdolnáknak küldhető köszöntőket a Magdolna névnap részletes oldalán találod.
Mária Magdolna alakja évszázadokon keresztül foglalkoztatta a festőket, szobrászokat, írókat és zeneszerzőket. A művészetben gyakran hosszú, kibontott hajjal, vörös ruhában vagy illatszeres edénnyel ábrázolták. Az edény Jézus testének megkenésére, illetve a vele összekapcsolt bibliai nőalakok történetére utalhatott.
A középkori és barokk művészetben elsősorban bűnbánó nőként jelent meg. Gyakori témává vált a világtól elvonuló, imádkozó Magdolna, valamint az a jelenet, amelyben felismeri a feltámadt Jézust. A művészettörténetben ezt a találkozást a Jézus szavairól elnevezett „Noli me tangere”, vagyis „Ne érints engem” jelenetként ismerik.
Modern regényekben és filmekben gyakran a hagyományostól eltérő szerepet kap. Egyes alkotások Jézus legfontosabb tanítványaként, mások szerelmi társaként ábrázolják. Ezek a feldolgozások kulturális szempontból érdekesek lehetnek, de nem tekinthetők automatikusan történeti forrásnak.
A Magdolna a Magdaléna név magyar alakváltozata. Jelentése: Magdala városából származó nő, magdalai nő. A név közvetlenül Mária Magdolna elnevezéséből terjedt el a keresztény névadásban.
A név eredetéről, beceneveiről, rokon neveiről, névnapi időpontjairól és a Magdolnáknak szóló köszöntőkről külön a Magdolna névnap oldalán olvashatsz.
Mária Magdolna Jézus egyik női követője volt. Az evangéliumok szerint jelen volt Jézus keresztre feszítésénél és temetésénél, majd az üres sír első tanúi közé tartozott. János evangéliuma szerint ő vitte hírül a tanítványoknak, hogy találkozott a feltámadt Jézussal.
A Biblia nem állítja, hogy Mária Magdolna prostituált lett volna. A róla kialakult kép egy későbbi hagyományból ered, amely Mária Magdolnát összekapcsolta Lukács evangéliumának névtelen bűnös asszonyával és Betániai Máriával.
Nincs megbízható történelmi bizonyíték arra, hogy Mária Magdolna Jézus felesége lett volna. A kánoni evangéliumok nem beszélnek házasságról vagy szerelmi kapcsolatról. Az elképzelés főként későbbi apokrif szövegek modern értelmezéseiből, regényekből és filmekből terjedt el.
Azért nevezik az apostolok apostolának, mert az evangéliumi beszámolók szerint ő vitte el Jézus feltámadásának hírét a tanítványoknak. Az elnevezés a feltámadás tanújaként és hírnökeként betöltött különleges szerepét fejezi ki.
A katolikus egyház július 22-én ünnepli Szent Mária Magdolnát. Ferenc pápa rendelkezése alapján 2016-ban a korábbi kötelező emléknapot ünnepi rangra emelték, de maga a július 22-i dátum nem változott.
Mária Magdolna az evangéliumok egyik legfontosabb nőalakja. Jézus követője, kereszthalálának és temetésének tanúja, valamint a feltámadás hírének egyik első közvetítője volt. Alakja azonban már az ókor végétől összekapcsolódott más bibliai nőkével, ezért számos olyan állítás terjedt el róla, amely nem szerepel az Újszövetségben.
A Biblia nem nevezi prostituáltnak, nem azonosítja egyértelműen Betániai Máriával, és nem állítja, hogy Jézus felesége lett volna. Történetének valódi jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy a legnehezebb pillanatokban is kitartott Jézus mellett, majd elsőként vitte el a tanítványoknak a feltámadás örömhírét.
