Páduai Szent Antal

Páduai Szent Antal ferences rendi teológus és prédikátor volt, aki portugál nemesi családból származott, és eredetileg Fernando névre keresztelték. 16 éves kora körül belépett az Ágoston-rendi kanonokok közé, amikor felvette fel az Antal nevet, tekintettel arra, hogy védőszentjéül Remete Szent Antalt választotta. 1220-ban átlépett a ferences rendbe,  részt vett  1221-ben a ferencesek generális káptalanján, ahol találkozott Assisi Szent Ferenccel. Szonoki képességeinek köszönhetően Itáliában és Franciaországban prédikált, majd  Észak-Itáliába visszatérve  térítő prédikátor és tartományfőnök lett, miközben a Bolognai Egyetemen a teológia ferences lektora volt.

1230-ban visszavonult számos hivatalától, és 1231-ben útban Padova felé halt meg, az arcellai kolostorban. A nép körében nagyon kedvelt volt, ennek köszönhetően IX. Gergely pápa már tizenegy hónappal halála után, 1232. május 30-án szentté avatta

Páduai Szent Antal  a szegények védőszentje, ezért a katolikus templomokban a szobra előtt található Szent Antal-persely a rászorulók számára felajánlott adományok gyűjtésére szolgál. Legnépszerűbb legendája szerint a szent egy zsidó embert meg akart győzni arról, hogy Krisztus valóban jelen van az oltáriszentségben. Ezért a zsidó szamarát a kehely és az ostya elé vezette, ahol az állat letérdelt a szentségek láttán. Így alakult ki, hogy a szamár lett  Szent Antal jelvénye.