A Fábián latin eredetű férfinév, a Fabianus névből származik, jelentése: A Fabius nemzettséghez tartozó. A Fabius nemzetségnév valószínűleg a faba (bab) szóval függ össze, a jelentése így babos vagy babtermesztő. Női párja: Fabiána. Az 1990-es években a Fábián szórványos név volt, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb magyar férfi név között.

A Sebestyén a latin Sebastianus név rövidülésének magyaros alakja, jelentése Szebaszte (latinosan: Sebastia) városából való. A város eredeti neve Szamaria volt, amit Augustus császár tiszteletére változtattak meg, a görög eredetű Szebaszte városnév jelentése ugyanis, akárcsak a császár nevéé: magasztos, fennkölt. Az 1990-es években a Sebestyén igen ritka.

Szent Fábián (latinul Fabianus), (kb. 200 – 250. január 20.) 236. január 10-től volt a 20. pápa a történelem folyamán. 14 évnyi pontifikátus után hunyt el.

Euszebiosz írásai nyomán tudjuk, hogy a hirtelen elhunyt Anterósz pápa trónjának utódlását a Rómában összegyűlt keresztények választással döntötték el. Ekkor egy fényes galamb jelent meg Fabianus fölött. Az Isteni jelet látva azonnal az ismeretlen Fabianusra szavaztak, noha a jelöltek között nála ismertebb keresztények is voltak.

Ezek után sok legenda és hagyomány szól pápai cselekedeteiről. Az elsők között említendő, hogy Philippus római császárt és fiát is megkeresztelte. Ennek azért volt jelentősége, mert így a császári hatalom segítségével felállíttathatott több épületet a Calixtus-katakombában, Rómába hozathatta Pontianus és Hippolütosz földi maradványait, illetve szabadon terjeszthette a kereszténységet Rómában. Azt is sikerült elérnie, hogy hivatalnokokat nevezzenek ki a vértanúk tetteinek feljegyzésére.

A későbbiekben a Katolikus Enciklopédia azt állította, hogy Fabianus volt az a pápa, aki úgymond apostolokat küldött Galliába. Traianus Decius császár uralma alatt véget ért a keresztény világ békéje. A császár keresztényüldözéseket indított el. Ez idő alatt fogyatkozott meg a galliai keresztények száma is. A legenda szerint ennek orvosolására küldött a mai Franciaország területére hét püspököt, hogy hirdessék az evangéliumot. A sors különös fintora volt, hogy Fabianus is áldozatul esett Traianus Decius keresztényüldözéseinek, halála 250 január 20-án következett be.

Szent Sebestyén (Narbonne, ? – ?, 288. január 20-án) keresztény szent és mártír, aki Diocletianus római császár keresztényüldözéseinek idején halt vértanúhalált. Az íjászok védőszentje. Az emléknap dátuma és a megünneplés ténye szinte az egyetlen, ami komolyan vehető tanúságként elfogadható Szent Sebestyénről. Ünnepét egészen a 354. évi római kalendáriumig vissza lehet vezetni. Emlékezetét abban a Via Appián lévő katakombában ülték meg, amely az ő nevét viseli. Már a 4. században építettek ott egy bazilikát, igaz, hogy először az apostolok tiszteletére, csak később lett Szent Sebestyén temploma. Temetésének helye és körülményei nem ismertek, valószínűleg nem ebben a római katakombában helyezték el földi maradványait. Halála időpontjának meghatározására is föltevés eredménye.

Sebestyén a római császári gárda tisztje volt, Narbonne-ban született, de Milánóban élt. Diocletianus és Maximianus császár nagyra becsülte, és közvetlen környezetébe rendelte. Sebestyén egyszerre tudott császári tiszt és hűséges keresztény lenni, aki bátran védte a hitet. A legenda tehetséges szónoknak mondja a tisztet, aki bajtársait el akarta vezetni a hithez és bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Kinn a szabad mezőn karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vélték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréne házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl.

Sebestyén vértanúságának legendája azt a keresztény hitet támasztja alá, miszerint a keresztény élet valójában elpusztíthatatlan. Bármilyen borzalmasak is az alkalmazott kínzások és a halál módjai, alapjában véve nem árthatnak a hívőnek, hiszen ő halhatatlan. Sebestyén ismét a hóhérok kezére került, és másodszor is halálra ítélték. Bunkókkal verték halálra, majd egy csatornába dobták. Testét ezúttal egy Lucina nevű római asszony vette gondjába, és ő temette el.

Sebestyén a legnépszerűbb szentek közé tartozik. Mint segítőszenthez fordultak hozzá pestis és más – embereket vagy állatokat pusztító – járvány idején.

A Tímea Jókai Mór által alkotott női név. Először Az arany ember című regényében tűnt fel, Timéa alakban, vélhetően a görög Euthümia névből alkotta. Az eredeti görög név elemeinek jelentése: jó és tisztelet. A Tímea az 1970-es és 1980-as években volt a legnépszerűbb, de még a 90-es években is igen gyakori volt, a 2000-es években a 32-52., 2010-ben a 46. leggyakoribb női név.