2026. szeptember 15., kedd
Enikő névnapja
Enikő névnapja
Fontos azonban különbséget tenni a Mária névnapok és a Szűz Máriához kapcsolódó egyházi ünnepek között. A hagyományos magyar naptárakban a Máriákat leggyakrabban augusztus 15-én, szeptember 8-án, szeptember 12-én és december 8-án köszöntik. Az egyházi naptár ennél több Mária-ünnepet tart számon, de ezek nem mindegyike általánosan használt névnapi dátum.
A névnapok pontos dátumait, a Mária név jelentését, eredetét és beceneveit a Mária névnapot bemutató pilléroldalunkon találod meg.
A Mária az egyik legelterjedtebb keresztény női név, amelynek népszerűsége szorosan összefügg Szűz Mária tiszteletével. Az egyházi év során több alkalommal is megemlékeznek Mária életének egy-egy eseményéről, tulajdonságáról vagy a hozzá kapcsolódó hittételről. Külön ünnepe van például Mária születésének, Jézus fogantatásának, Mária mennybevételének és szent nevének.
A polgári névnaptárak ezek közül csak néhány dátumot emelnek ki Mária névnapjaként. Más időpontok egyházi ünnepként vagy helyi hagyományként maradtak fenn. További névnapi dátumok azért is kialakulhattak, mert az év során több Mária nevű szentre és boldogra emlékezik a katolikus egyház.
Ez magyarázza, hogy egyes részletes névnaptárakban akár több tucat Máriához kapcsolódó dátummal is találkozhatunk, miközben a hagyományos asztali naptárak általában csak négy fő Mária-napot jelölnek.
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, amely Jézus templomi bemutatásához kapcsolódik. A bibliai történet szerint Mária és József a zsidó törvény előírásainak megfelelően elvitték a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomba, és áldozatot mutattak be.
Az ünnephez évszázadok óta hozzátartozik a gyertyák megszentelése. A megszentelt gyertyát a családok régen különleges tárgyként őrizték, és keresztelőkön, betegágy mellett, nagy viharok idején vagy haldoklók mellett is meggyújtották. A gyertya Krisztust, a világ világosságát jelképezte.
A naphoz időjósló hiedelmek is kapcsolódtak. A legismertebb szerint, ha a medve február 2-án meglátja az árnyékát, visszabújik a barlangjába, mert még hosszú tél várható. Bár ez a szokás ma játékos időjóslásként él tovább, Gyertyaszentelő Boldogasszony vallási jelentése ennél jóval régebbi.
Március 25. Jézus fogantatásának és az angyali üdvözletnek az ünnepe. A keresztény hagyomány szerint Gábriel arkangyal ezen a napon adta hírül Máriának, hogy gyermeke születik. A dátum pontosan kilenc hónappal előzi meg karácsonyt, Jézus születésének ünnepét.
A magyar elnevezés arra utal, hogy ez az időszak hagyományosan alkalmas volt a gyümölcsfák oltására és szemzésére. A néphit különleges termékenységet tulajdonított az ezen a napon oltott fáknak. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján oltott ágat nem szabad letörni vagy kivágni, mert szerencsétlenséget hozhat.
Az ünnepben így kapcsolódott össze a bibliai fogantatás története a természet tavaszi megújulásával és a paraszti gazdálkodás gyakorlatával.
Sarlós Boldogasszony napja Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatására emlékeztet. Az evangéliumi történet szerint Mária Jézussal a szíve alatt felkereste idős rokonát, Erzsébetet, aki Keresztelő Jánost várta. Találkozásukhoz kapcsolódik Mária hálaadó éneke, a Magnificat.
A „sarlós” elnevezés magyar népi eredetű, mivel az ünnep az aratás kezdetének időszakára esett. A munkát gyakran ezen a napon kezdték meg jelképesen, de az ünnep tiszteletére sok helyen csak egy rendet vágtak, majd a tényleges aratást másnap folytatták.
Az aratók imával indulhattak a földekre, az első levágott gabonaszálaknak pedig védelmező erőt tulajdonítottak. Sarlós Boldogasszony napja ezért egyszerre volt vallási ünnep és a mezőgazdasági év egyik fontos határpontja.
Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja, Szűz Mária mennybevételének ünnepe. A katolikus tanítás szerint Mária földi életének befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe. A hittételt XII. Piusz pápa 1950-ben hirdette ki dogmaként, maga az ünnep azonban jóval korábbi: keleten már az 5–6. században megemlékeztek róla.
Nagyboldogasszony napja a magyar Mária-tiszteletben is kiemelkedő jelentőségű. A hagyomány szerint Szent István király Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot, ezért Máriát Magyarország égi pártfogójaként, Patrona Hungariae néven is tisztelik. Szent István 1038-ban, éppen augusztus 15-én hunyt el.
Az ünnephez országszerte búcsúk, körmenetek és zarándoklatok kapcsolódtak. Több vidéken virágokat, gyógynövényeket és füveket szenteltek, amelyeknek később gyógyító vagy védelmező erőt tulajdonítottak. A megszentelt növényekből olykor füstölőt készítettek, vagy beteg emberek és állatok gyógyításához használták őket.
Szeptember 8. Kisboldogasszony, más néven Kisasszony napja, Szűz Mária születésének ünnepe. A dátum pontosan kilenc hónappal követi a szeplőtelen fogantatás december 8-i ünnepét. A „kis” jelző a megszületett gyermek Máriára utal, és egyben megkülönbözteti az ünnepet Nagyboldogasszony augusztus 15-i napjától.
A magyar néphagyományban Kisboldogasszony napja az ősz kezdetéhez és számos mezőgazdasági munkához kapcsolódott. Egyes vidékeken ekkor kezdték meg a dióverést, a gabona vetését vagy más őszi munkákat. A nap időjárásából a következő hetekre, illetve az ősz várható jellegére is következtettek.
Az ünnephez kapcsolódik a „napba öltözött asszony” megpillantásának hagyománya is. A hívők egyes búcsújáróhelyeken napfelkeltekor figyelték az eget, és a felkelő nap fényében Mária alakját vagy jelét vélték felfedezni.
Szeptember 12. Szűz Mária szent nevének ünnepe, és Magyarországon ezt tekintik a legismertebb, leggyakrabban megtartott Mária-névnapnak. Ha valaki csak egyetlen Mária-napot ünnepel, a családi hagyomány gyakran ezt a szeptemberi dátumot választja.
Az ünnep a 17. század végén vált általánossá a katolikus egyházban. Elterjedését Bécs 1683-as felszabadításához kapcsolják: XI. Ince pápa a győzelem után rendelte el Szűz Mária nevének egyetemes megünneplését. A kortársak a török sereg felett aratott győzelmet Mária közbenjárásának is tulajdonították.
Ez a nap köti össze a legszorosabban az egyházi Mária-ünnepet és a magyar névnapi szokásokat. A Mária nevűeket természetesen augusztus 15-én, szeptember 8-án vagy december 8-án is köszönthetjük, de szeptember 12. számít a legáltalánosabban elfogadott fő névnapnak.
Magyarok Nagyasszonya ünnepe Szűz Mária és Magyarország különleges kapcsolatára emlékeztet. A hagyomány szerint Szent István király fiúörökös nélkül maradva Máriának ajánlotta fel az országot. Ebből ered a Regnum Marianum, vagyis Mária országa gondolat, valamint a Magyarok Nagyasszonya és Magyarország Patrónája elnevezés.
Az önálló ünnep megtartását a 19. század végén engedélyezte a pápa Magyarország számára. Bár október 8. általában nem szerepel a polgári naptárak fő Mária-névnapjai között, a magyar katolikus hagyomány egyik fontos Mária-ünnepe.
December 8. a szeplőtelen fogantatás ünnepe. Az elnevezést gyakran félreértik: nem Jézus szűzi fogantatására utal, hanem arra a katolikus hittételre, amely szerint Mária fogantatásától kezdve mentes volt az eredendő bűntől.
A dátum kilenc hónappal előzi meg Mária születésének szeptember 8-i ünnepét. A szeplőtelen fogantatás tanítását IX. Piusz pápa 1854-ben nyilvánította hivatalosan dogmává, de Mária különleges fogantatásának tisztelete már évszázadokkal korábban jelen volt a keresztény hagyományban.
December 8. a magyar névnaptárban is a négy legismertebb Mária-nap egyike, ezért ezen a napon is sok Mária kap névnapi köszöntést.
A Mária-ünnepekhez kapcsolódó búcsúk a magyar vallási népélet legjelentősebb közösségi alkalmai közé tartoztak. A hívek gyalogosan, énekelve és imádkozva keresték fel a kegyhelyeket. A zarándoklat egyszerre jelentett vallási elmélyülést, közösségi élményt és találkozási lehetőséget.
A legismertebb magyar és történelmi magyar búcsújáróhelyek közé tartozik Máriapócs, Máriagyűd, Mátraverebély-Szentkút, Máriaremete, Bodajk és az erdélyi Csíksomlyó. Az egyes kegyhelyek fő búcsúit különböző Mária-ünnepeken tartják, ezért Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony környékén ma is sok zarándok kel útra.
A Mária-napok az egyházi jelentés mellett a paraszti év rendjében is fontos tájékozódási pontok voltak. A hozzájuk kapcsolódó megfigyelések jelezték az aratás vagy az őszi vetés kezdetét, a természet változását és a közelgő évszak időjárását.
A megszentelt virágokat és gyógynövényeket sokáig megőrizték, mert védelmező és gyógyító erőt tulajdonítottak nekik. A Mária-ünnepeken végzett munkát egyes helyeken korlátozták, máshol éppen egy jelképes munkakezdés kapcsolódott a naphoz. Ezek a szokások vidékenként eltértek, és gyakran a vallási hagyomány, a helyi gazdálkodás és a természeti megfigyelések sajátos keverékét alkották.
A hagyományos magyar naptárak szerint Mária névnap augusztus 15-én, szeptember 8-án, szeptember 12-én és december 8-án van. Ezek közül szeptember 12. a legismertebb és leggyakrabban ünnepelt Mária-nap, de sok családban augusztus 15-én vagy szeptember 8-án tartják a névnapot.
A legbiztosabb megoldás természetesen az, ha megkérdezzük az ünnepeltet, melyik dátumot tekinti saját névnapjának. A következő Mária-nap időpontját, a név jelentését, beceneveit és a névnapi köszöntőket megtalálod a Mária névnap teljes útmutatójában.
A hagyományos magyar naptárak négy fő Mária-napot jelölnek: augusztus 15-ét, szeptember 8-át, szeptember 12-ét és december 8-át. A részletes egyházi naptárakban ennél több, Szűz Máriához vagy Mária nevű szentekhez kapcsolódó ünnep szerepel.
Magyarországon szeptember 12., Szűz Mária szent nevének ünnepe számít a legismertebb és leggyakrabban megtartott Mária-névnapnak.
Nagyboldogasszony augusztus 15-én Mária mennybevételének ünnepe, Kisboldogasszony pedig szeptember 8-án Szűz Mária születésére emlékeztet.
Nem. A december 8-i szeplőtelen fogantatás ünnepe Mária fogantatására utal. Jézus fogantatásának, vagyis az angyali üdvözletnek az ünnepe március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszony napja.
Ez a nap a nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának, és a fénynek ünnepe. A római katolikus egyház GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY néven ünnepli. Az emberi természetet jelképező gyertyákat meggyújtjuk, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket. A Pray-kódex szerint a magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg azután a gyertyákat. A bibliai történet szerint József és Mária ez alkalommal mutattott be áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát.
Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, valamint Magyarország védőszentjének napja. Jézus anyja a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott. A Nagyboldogasszony elnevezés magyar sajátosság: Szűz Mária Boldogasszony elnevezéséből ered.
Kisboldogasszony egy katolikus egyházi ünnep, mely egyben Szűz Mária születésének ünnepe is. Ezen a napon szentelték fel azt a – még mai is álló, Szent Annának szentelt – jeruzsálemi templomot, amely a hagyomány szerint Szűz Mária születésének helyén található.
Mária nevenapja, Magyarországon a legismertebb Mária névnap is egyben. Az újkorban vált ünneppé a katolikus egyházban, Szent XI. Ince pápa rendelkezett eképpen Bécs ostroma (1683) után.
Ezen Mária névnap a magyar történelemhez köthető. A hagyomány szerint Szent István király, mivel nem volt fiú örököse, Mária-Boldogasszonynak ajánlotta fel az országot. Vaszary Kolos hercegprímás kérésére a pápa 1896 millenniumi ünnepségek óta ezt a dátumot, mint a Magyarok Nagyasszonya ünnepnapját tartja számon a katolikus kalendáriumban.
Szűz Mária szeplőtelen fogantatása nem arra utal, hogy Mária szűzen foganta Jézust, hanem maga Mária fogantatására. A hittétel szerint Szűz Mária már édesanyja, Szent Anna méhében szeplőtelenül, vagyis eredendő bűn nélkül fogant. Az a tény, hogy ezen naptól szeptember 8-áig, Kisasszony napjáig, avagy Mária születésnapjáig kerek 9 hónap telik el, szintén támpontot nyújt az értelmezéshez. A római katolikus egyház régi időtől kezdve hitte, hogy Mária szeplőtelenül fogantatott, e tant dogmává azonban csak IX. Piusz pápa emelte 1854. december 8-án.
Nagyboldogasszony napjához kapcsolódó szokások: Magyarország Patrónájának, Máriának kegyhelyeire való zarándoklat, körmenetek és az országszerte rendezett búcsúk, nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás, mely népszokás szerint a megszentelt virágokból Mária-koporsót készítenek. Szintén az ünnephez kapcsolódik az ún. Mária-virrasztás szokása is, mely azt a hitet tette hagyománnyá, amely szerint a napfelkeltében meg lehet látni ezen a napon a „Napba öltözött Boldogasszonyt”.
Mária nevének tisztelete már a középkori szómisztikában megjelenik. Temesvári Pelbárt szerint Mária nevének betűihez a következő jelentéseket társították.
M betű (mater misericordiae et mediatrix) - az irgalmasság anyja, a világ szószólója
A betű (advocata) - az emberi nem szószólója, mindenkiért közbenjár az Úrnál
R betű (reparatrix ruinae) - az angyali és az emberi romlás helyreállítója
I betű (illuminatrix) - az egész egyháznak és a világnak a megvilágosítója
A betű (auxiliatrix) - minden szükségben a nyomorúság segítője
A ma születő gyermekek, illetve szüleik körében a Mária csökkenő népszerűségű, mindössze a 95-100. leggyakoribb volt az elmúlt években. Növekvő népszerűségűek azonban a Mária névből eredeztethető kersztnevek, mint pl. Mirjam, Marina, Mia.