Márton-nap minden évben november 11-re esik. Ezen a napon emlékezik az egyház Tours-i Szent Mártonra, aki a római kori Savariában, a mai Szombathely területén született. Római katonaként szolgált, később pedig a mai Franciaország területén fekvő Tours püspöke lett.
A róla szóló legismertebb történet szerint katonaként egy fázó koldussal találkozott. Kardjával kettévágta a köpenyét, és az egyik felét neki adta. A történet folytatásában Márton álmában Krisztust látta a koldusnak adott fél köpenyben. A jelenet azért lett Szent Márton egyik legismertebb ábrázolása, mert egy egyszerű mozdulattal meséli el, mit jelentett számára a segítségnyújtás.
November 11. egyben Márton hagyományos névnapja. A bővített névnaptár szerint ezen a napon a Martin nevűeket is felköszönthetjük. A névadatlapokon a további dátumokat és a névnapi köszöntőket is megtalálod.
A legismertebb legenda szerint Márton szerénységből igyekezett kitérni a püspöki tisztség elől. Egy libaólba bújt, ám a ludak hangosan gágogni kezdtek, és elárulták a rejtekhelyét. A történetben így éppen azok a madarak segítették püspöki székbe, amelyek mögé elrejtőzött.
A liba őszi fogyasztásának a gazdaságban is megvolt a maga ideje. Ősz végére a hízott libákat már le lehetett vágni, november 11. pedig több vidéken az őszi munkák lezárásához és a járandóságok rendezéséhez kapcsolódott. A néprajzi leírásokban a Márton-napi lúd egyes dunántúli vidékeken lakomai fogásként és egykori földesúri járandóságként is megjelenik.
Egy ismert mondás azzal tréfálkozik, hogy aki Márton-napon kihagyja a libát, egész évben éhezni fog. Ma a libasült mellé gyakran párolt káposztát és burgonyát adnak. Akár egészben sült liba, akár egy ropogós libacomb kerül az asztalra, a mondás adja a lakomához illő jó ürügyet.
Az őszi szüret után a mustnak idő kellett az erjedéshez. November elejére a szüretből származó fiatal bor egy része már kóstolhatóvá vált, így Márton napja alkalmat adott arra, hogy a gazdák megízleljék az év termését. A pontos idő a szüret és az erjedés menetétől függött. November 11. az újbor kóstolásának hagyományos alkalma lett.
Márton pohara a libavacsora után megkóstolt újborra utal. A kóstolóval arról is képet kaptak, milyen bor lett az ősszel leszüretelt szőlőből. Ezt a kapcsolatot őrzi az a régi mondás, amely Szent Mártont a bor bírájának nevezi.
A libalakoma és az újbor így ugyanannak az őszi időszaknak két külön történetét hozza össze. A liba a gazdaságban felnevelt állatokhoz, az újbor a szőlőben és a pincében végzett munkához kapcsolódik. Novemberben mindkettőből lehetett mit tenni az asztalra.
Márton-nap a pásztoroknak és a gazdáknak is fontos határnap lehetett. A legeltetési időszak végén elszámoltak az elvégzett munkával, a pásztor pedig felkereshette azokat a házakat, amelyeknek az állatait őrizte. A látogatáshoz köszöntés, ajándék és helyenként egy többágú vessző is hozzátartozott.
A Magyar Néprajzi Lexikon a Vas vármegyei Vépről is említ példát. Ott Márton napjának előestéjén a kanász, vagyis a disznópásztor járta sorra a házakat. A pásztor köszöntővel érkezett, a gazdától pedig ajándékot kapott. A szokásban a korábbi járandóságok emléke és az ünnepi jókívánság egyaránt megmaradt.
A többágú vesszőt Szent Márton vesszejének nevezték. A gazda az ágak számából a következő évi malacszaporulatra következtethetett. A vessző így egyszerre idézte fel a lezárult pásztorévet és a következő évre remélt gyarapodást.
A libasült elfogyasztása után egyes helyeken megvizsgálták a madár mellcsontját. A népi időjóslás szerint a hosszú, fehér csont havas telet ígért, a rövid, barnás csont pedig esős, sáros télre utalt.
A csont mellett a november 11-i időjárásból is következtettek a télre. Egy népi regula a Márton-napi fagyot enyhébb, sáros karácsonnyal kapcsolta össze. Az efféle jóslatok azt mutatják, hogy a télre készülő gazdaságokban a jeles napokat is számon tartották az időjárási megfigyelések során.
| Hagyomány | Mi kapcsolja Márton-naphoz? |
|---|---|
| Libalakoma | A libaólas legenda és az ősz végére vágásra érett libák egyaránt magyarázzák a fogás helyét az ünnepen. |
| Márton pohara | A libavacsora után megkóstolt, az őszi szüretből származó újbor. |
| Márton vesszeje | A pásztorok ünnepi köszöntéséhez és a jószág gyarapodásához kapcsolódó többágú vessző. |
| Jóslás libacsontból | A sült liba mellcsontjának színéből és hosszából következtettek a télre. |
Márton-nap minden évben november 11-én van. Ez Tours-i Szent Márton emléknapja és Márton hagyományos névnapja.
A legenda szerint a libák gágogása árulta el a libaólban elbújó Mártont. A lakoma az őszi gazdasági év végéhez is kapcsolódott, amikor a hízott libák már vágásra érettek.
Márton pohara a libavacsora után megkóstolt újborra utal. November 11. az őszi szüretből készült fiatal bor kóstolásának hagyományos alkalma volt.
Szent Márton vesszeje egy többágú vessző volt, amelyet egyes vidékeken a pásztorok adtak a gazdáknak. A néphit szerint az ágak száma a várható malacszaporulatot jelezte.