2024. december 21., szombat
Tamás névnapja
Tamás névnapja
A név eredetének egyik magyarázata szerint A Veronika név egy öszetett szó melynek első tagja az "igaz"-at jelentó latin verus melléknév, második tagja pedig a görög ikon szó, mely képet jelent.
Más szakértők szerint a Veronika név jelentése győzelmet hozó és a név a görög eredetű Phereniké név latinos formája, mely az ókori macedón nyelvben Bereniké alakban volt ismert.
Veronika név fő névnapja Január 13.-án található a hagyományos naptárakban. De a Veronikák ezen kívül ünnepelhetnek a következő napokon is: Január 12., Január 19., Január 24., Február 4., Július 9. Három Veronika nevű szentet ismerünk, akiknek fontos szerpük van a Veronika névnapok kialakulásában.
Szent Veronika 1. századi ókeresztény szent, aki a fényképészek védőszentje, ami érthető hiszen hozzá kötődik a történelem első "fényképe", melyet Jézus keresztrefeszítésekor készített és a képen a Megváltó arca látható.
Ugyanis hagyomány szerint Veronikának hívták azt a jeruzsálemi szegény nőt aki a Golgotára vezető úton a kereszt alatt összeroskadó Jézus vérző-verítékező arcát letörölte kendőt használva. Csodával határos módon Jézus arcképe ott maradt a kendőn.
A római Szent Péter-bazilikában található egy Veronikát ábrázoló kép, amely 705 körül került oda. 1011-ben oltárt emeltek Veronika tiszteletére, amelyben egy ereklye látható. Veronika-ereklyével Milánó és Jaén városok is dicsekedhetnek. A képen látható férfiarc tökéletesen megegyezik a torinói lepel arcával, mely Jézus halotti leple volt, melyen szintén rajta maradt Jézus arcvonása.
Sok mai kutató kételkedik abban hogy Veronika valós személy volt, van olyan elmélet is mely szerint a Veronika nevet csak később akasztották rá, mely név a vero és az icon szavakból tevődik össze "igaz kép" jelentéssel.
A szent 1660. december 27.-én Ursula Giuliani néven született Mercatello sul Metauro-ban. Szülei Francesco és Benedetta Mancini Giuliani voltak. Ő volt a legfiatalabb a hét nővér közül, akik közül hárman a szerzetesi életet választották.
Azt mondják, hogy Giuliani három éves korában állítólag nagy részvétet kezdett a szegények iránt. Az étel egy részét szétosztotta nekik, és még a ruháitól is megosztotta, ha találkozott egy szegény, gyéren öltözött gyerekkel.
Amikor mások nem csatlakoztak szívesen vallási gyakorlataihoz, hajlamos volt diktatórikus lenni. 16 évesen olyan látomást tapasztalt, amely kijavította jellemének ezt a tökéletlenségét: saját szívét "acélszívnek" látta.
Amikor Giuliani nagykorú lett, apja úgy gondolta, hogy férjhez kell mennie, ezért azt kívánta, hogy vegyen részt a fiatalok társadalmi tevékenységében. De Veronika komolyan könyörgött az apjához, hogy sok ellenállás után végül megengedte neki, hogy saját életét élje.
1677-ben, 17 évesen Giulianit az olaszországi umbriai Città di Castello kapucinus klarisszák kolostorába fogadták, és felvette a Veronica vallási nevet Krisztus szenvedésének emlékére. Fogadásának szertartása végén a püspök így szólt az apátnőhöz: „Különös gondosságra ajánlom ezt az új lányt, mert egy napon nagy szent lesz”.
Giuliani ötven évig a kapucinus kolostorban élt. Az alázattól mérsékelt durva elszántsággal harmincnégy évig vezette nővéreit kezdő szeretőként és tizenegy évig apátnőként.
Giuliani nyilvánvaló józan ésszel irányította a kolostort, és körültekintően irányította a novíciusokat. Nem engedte meg nekik, hogy misztikus könyveket olvassanak, helyettük a keresztény alapismeretekről szóló könyveket kellett tanulmányozniuk. 1716-ban apátnővé választották. Gyakorlatias nőként javította nővérei kényelmét azzal, hogy kibővítette a kolostor helyiségeit és bevezette a vizet.
Giuliani egész életen át hódolt a keresztre feszített Krisztusnak, amely végül fizikai jelekben is megnyilvánult. Homlokán 1694-ben jelentek meg a töviskorona nyomai, 1697-ben pedig az öt seb a testén. 1727. július 9-én halt meg Città di Castellóban, ezért lett az ünnepnapja július 9.
Guiliani Szent Veronikát VII. Pius pápa avatta boldoggá 1804. június 17-én, XVI. Gergely pápa pedig 1839. május 26-án avatta szentté. Általában a tövisekkel megkoronázott és a keresztet ölelő művészetben ábrázolják. Teste több éven át romlatlan maradt, de végül egy árvíz elpusztította.
Szegény, de hívő parasztcsaládban nőtt fel. Miután a Szent Szűz megjelent neki, úgy döntött, hogy mindennap újra átéli Krisztus szenvedését bűnbánat és korbácsolás útján.
Később csatlakozott az Ágoston apácákhoz, ahol figyelemre méltó erényeivel és soha nem száradó könnyeivel tűnt ki. Veronica 1497-ben halt meg.
Milánói Veronika (1445 körül – 1497. január 13.) olasz apáca volt az Ágoston-rendben. Köztudott, hogy gyakran látták Szűz Máriát, és helyi kultuszát X. Leó pápa is megerősítette 1517-ben.
Szent Veronika a Milánó melletti Binascóban született 1445-ben és ott is nőtt fel, nem messze Milánótól. Ő és családja szegények voltak, anyjával és apjával dolgozott, házimunkát végzett és a földeken dolgozott. Szülei lányukat a keresztény erények felé indították, mivel azt mondták, hogy apja szigorúan becsületes ember volt, soha nem adott el egy lovat anélkül, hogy a vevő előtt feltárta volna annak hibáit vagy hiányosságait. Ahogy kialakult benne a szentség és a tökéletesség iránti vágy, elege lett társai tréfáiból és dalaiból, még a fejét is elrejtette és sírt munka közben.
Veronika hozzászokott a szinte állandó jelenésekhez és vallási eksztázisokhoz. Látott jeleneteket Krisztus életéből, de ezek soha nem szakították meg munkáját. 22 évesen csatlakozott az ágostoni rendhez a milánói Szent Márta kolostorban.Ez a közösség nagyon szegény volt; Veronika feladata az volt, hogy a város utcáin kolduljon élelmiszerért. Három év apáca hivatása után titkos testi fájdalmak gyötörték, de különösen türelmes és engedelmes volt feletteseinek
1494-ben látomása volt, melyben Krisztustól kapott üzenetet, mely VI. Sándor pápának szólt, és ezért Rómába utazott, hogy átadja azt. Hat hónapig tartó betegség után Veronika az általa korábban megjósolt időpontban, 1497. január 13-án halt meg.
Csodákat tulajdonítottak neki, és egy 1517-es bullában X. Leó pápa engedélyezte a tiszteletét. A tiszteletet X. Kelemen pápa 1672-ben az egész egyházra kiterjesztette, 1749-ben pedig XIV. Benedek pápa 1749-ben beillesztette a római martirológiába január 13-ra.
A szentről François-Joseph Navez készítette az alábbi festményt 1816-ban.
Veronika egy nemzetség a Lamiales rendben, a Plantaginaceae családhoz tartozik, mintegy 250 fajjal, közülük a legismertebb az orvosi veronika, melynek a latin neve a Veronica officinalis. A nemzetség három korábbi nemzetség a Veronica, Pseudolysimachion és a Veronicastrum egyesítéséből alakult ki.
A fajok többsége a holarktikus régióban fordul elő, csak néhány él a déli mérsékelt égövben és a trópusok hegyvidékein. Magyarországon mintegy 32 veronikafaj honos, és sok a keverékfaj, amelyek közül több könnyen összetéveszthető az orvosi veronikával.
Valamennyi faj lágy szárú; köztük egyévesek és évelők is vannak. A levelek lehetnek nyelesek vagy nyél nélküliek, a szélük lehet ép vagy fogazott. Alakjuk változatos; többnyire keresztben átellenesen állnak.
A 5–15 mm-es virágok kék, rózsaszínű vagy fehér színűek; egyesével vagy fürtszerű virágzatban nyílnak a hajtások csúcsán vagy a levelek hónaljában. A virágok 4-5 csészelevelűek, amelyek összeforrnak; az enyhén zigomorf párta cső rövid. Az ugyancsak 4-5 kiterülő sziromlevél töve összenőtt. A virágokban két-két porzószálat találunk.
