Összegyűjtöttünk tíz érdekes tudományos megfigyelést a barátságról. Az eredmények csoportszintű összefüggéseket és átlagokat mutatnak, ezért természetesen nem írják le minden ember és minden kapcsolat történetét.
Jeffrey A. Hall kommunikációkutató azt vizsgálta, hogyan függ össze a közösen eltöltött idő a barátság különböző szintjeivel. Eredményei szerint körülbelül 50 óra közös idő kellett ahhoz, hogy egy ismeretség alkalmi barátsággá váljon, nagyjából 90 óra a baráti kapcsolat kialakulásához, a közeli barátság pedig jellemzően 200 óránál is több közös időhöz kapcsolódott.
Ezek nem kötelező időhatárok. Vannak kapcsolatok, amelyek gyorsabban elmélyülnek, mások pedig hosszú idő után is felszínesek maradnak. A kutatás inkább arra mutat rá, hogy a barátság kialakulásához általában időt kell teremteni egymás számára.
Hall kutatása szerint nemcsak az együtt töltött órák száma, hanem azok tartalma is fontos. A közös munka vagy a kötelező tevékenységek önmagukban kevésbé segítették a kapcsolat elmélyülését, mint a szabadidős programok, a játékos helyzetek és a személyes beszélgetések.
Ez megmagyarázhatja, miért maradhat két ember hosszú idő után is csupán kolléga, míg egy közös utazás, rendszeres sport vagy őszinte beszélgetéssorozat viszonylag gyorsan közelebb hozhatja őket egymáshoz.
A barátság szempontjából tehát nem egyszerűen az a kérdés, hogy mennyi időt töltünk együtt, hanem az is, hogy közben mennyire figyelünk egymásra, és mennyi személyes élményt osztunk meg.
Robin Dunbar és más kutatók szerint társas kapcsolataink nem egyformán szorosak, hanem egymásba ágyazott rétegekbe rendeződnek. A legbelső körben azok találhatók, akikhez a legerősebb érzelmi kapcsolat fűz bennünket, míg a külsőbb körökbe a távolabbi barátok, ismerősök és alkalmi kapcsolatok kerülnek.
A kutatásokban gyakran megjelenő becslések szerint a társas hálózat belső rétegei hozzávetőlegesen így alakulhatnak:
Ezek átlagos, elméleti értékek, nem pedig mindenkire érvényes szabályok. A kapcsolatok száma függhet az életkortól, a személyiségtől, az élethelyzettől, a kulturális környezettől és attól is, mennyi időt tudunk társas kapcsolatainkra fordítani.
Bár a közösségi oldalakon több száz vagy akár több ezer kapcsolatunk lehet, a legszűkebb érzelmi és támogatói körünk ennél jóval kisebb. A Dunbar-féle modell legbelső rétegében rendszerint körülbelül öt ember szerepel, és ebbe a körbe családtagok, párkapcsolati társak és közeli barátok egyaránt beletartozhatnak.
Ennek egyik lehetséges oka, hogy a szoros kapcsolatok fenntartása sok időt és érzelmi figyelmet igényel. Minél több kapcsolatot próbálunk ugyanazon a mélységi szinten fenntartani, annál kevesebb idő juthat egy-egy emberre.
Ezért önmagában a barátok száma keveset mond egy ember társas életének minőségéről. Egyetlen megbízható, támogató barátság is rendkívül értékes lehet.
A közös nevetés fontos társas jelzés. Azt üzenheti, hogy hasonlóan értelmezünk egy helyzetet, biztonságban érezzük magunkat egymás társaságában, és közös élményben veszünk részt.
A nevetéssel kapcsolatos vizsgálatok szerint a közös nevetés elősegítheti a társas kötődést. A humor azonban nem minden esetben építi a kapcsolatot: a megalázó, kizáró vagy bántó viccek éppen ellenkező hatást válthatnak ki.
A kapcsolatot leginkább az a humor erősítheti, amelyben minden résztvevő biztonságban érzi magát, és senki sem válik akarata ellenére a tréfa célpontjává.
Az emberek sokszor olyanokkal alakítanak ki barátságot, akikkel van valamilyen közös pontjuk. Ez lehet hasonló érdeklődési kör, életkor, lakóhely, tanulmányi vagy munkahelyi környezet, világnézet, hobbi vagy élethelyzet.
A jelenséget a társadalomtudományban gyakran homofíliának nevezik: a hasonló tulajdonságokkal vagy tapasztalatokkal rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel kerülnek kapcsolatba egymással.
A hasonlóság azonban nem jelenti azt, hogy a barátoknak mindenben egyet kell érteniük. Egy jó barátságban a különböző nézőpontok is megférhetnek egymás mellett, amennyiben jelen van a kölcsönös tisztelet és a másik meghallgatásának képessége.
A közeli kapcsolatok fenntartása nem történik teljesen magától. A költözés, a munkahelyváltás, a családalapítás vagy más élethelyzeti változás könnyen csökkentheti a találkozások és beszélgetések gyakoriságát.
Egy barátság akkor is fennmaradhat, ha a felek ritkán találkoznak, de ehhez általában szükség van valamilyen kölcsönös kapcsolattartásra. Ez lehet rendszeres telefonhívás, üzenetváltás, közös program vagy akár egy évente visszatérő találkozó.
A kölcsönösség különösen fontos. Ha hosszú időn keresztül csak az egyik fél kezdeményez, a kapcsolat könnyen egyoldalúvá válhat. A kapcsolat fenntartásához nem feltétlenül kell egyenlő számú üzenet vagy találkozó, de mindkét félnek éreznie kell, hogy fontos a másik számára.
Az internet lehetőséget ad arra, hogy földrajzi távolságtól függetlenül találjunk hasonló érdeklődésű embereket. Online közösségekben olyan személyek is megismerhetik egymást, akik egyébként valószínűleg soha nem találkoznának.
Egy online kialakult barátság lehet mély és támogató, különösen akkor, ha rendszeres, kölcsönös és őszinte kommunikációra épül. Ugyanakkor a közösségi médiában szereplő kapcsolatok száma nem azonos a közeli barátok számával.
A digitális felületek megkönnyítik a kapcsolattartást, de nem teszik korlátlanná azt az időt és figyelmet, amelyet mély kapcsolatokra tudunk fordítani. Az online és személyes barátságok minősége egyaránt nagyban függ a bizalomtól, a kölcsönösségtől és az együtt megélt tapasztalatoktól.
Egy több mint száz kutatás eredményeit összesítő metaelemzés azt találta, hogy az erősebb társas kapcsolatokkal rendelkező résztvevők túlélési esélye a vizsgált időszakokban kedvezőbb volt, mint a gyengébb társas kapcsolatokkal rendelkezőké.
Az eredmény nem bizonyítja, hogy a barátság önmagában hosszabb életet okoz. Az összefüggés hátterében többféle tényező állhat. A támogató kapcsolatok például segíthetnek a stresszes helyzetek kezelésében, ösztönözhetnek az egészségügyi ellátás igénybevételére, vagy gyakorlati segítséget nyújthatnak betegség és nehéz élethelyzet idején.
Fontos az is, hogy nem minden társas kapcsolat kedvező. A konfliktusos, bántalmazó vagy tartósan egyoldalú kapcsolatok megterhelők lehetnek. A kapcsolatok minősége ezért legalább annyira fontos, mint a számuk.
Az itt bemutatott kutatási eredmények általános tájékoztatást szolgálnak, és nem helyettesítik az orvosi vagy mentálhigiénés tanácsadást.
A barátság jelentőségét az ENSZ is kiemelte: a Közgyűlés 2011-ben július 30-át a Barátság Nemzetközi Napjává nyilvánította.
A világnap nemcsak a személyes barátságokról szól. Célja az emberek, közösségek, kultúrák és országok közötti párbeszéd, együttműködés és kölcsönös tisztelet erősítése is.
A dátum és a nemzetközi nap története külön adatlapunkon olvasható: Barátság világnapja – mikor van, és mit ünneplünk július 30-án?
Nincs minden kapcsolatra alkalmazható recept, de a tartós barátságokban rendszerint több visszatérő elem is megjelenik:
Egy igaz barátság sem feltétlenül konfliktusmentes. A kapcsolat erejét sokszor nem az mutatja meg, hogy soha nincs vita, hanem az, hogy a felek képesek-e őszintén, tisztelettel és felelősséget vállalva rendezni a nézeteltéréseiket.
Felnőttkorban gyakran nehezebbnek tűnik új kapcsolatokat kialakítani, mert kevesebb a természetes találkozási lehetőség, és több időt foglalhat el a munka vagy a családi élet. A barátság kialakulásának alapelve azonban nem változik: ismétlődő találkozásokra és közös élményekre van szükség.
Néhány egyszerű lehetőség:
A kutatások alapján a rendszeresség különösen fontos. Egy visszatérő program több lehetőséget teremt arra, hogy az emberek fokozatosan megismerjék egymást, és az egyszerű ismeretségből valódi barátság alakuljon ki.
Egy kutatás szerint körülbelül 50 közösen eltöltött óra kapcsolódott az alkalmi barátság, 90 óra a baráti kapcsolat, több mint 200 óra pedig a közeli barátság kialakulásához. Ezek átlagos becslések, nem mindenkire érvényes határértékek.
A Dunbar-féle kapcsolati modell szerint a legbelső társas kör rendszerint körülbelül öt személyből áll, de ebbe családtagok és más közeli kapcsolatok is beletartozhatnak. Az egyéni különbségek jelentősek.
Igen. Egy online kialakult kapcsolat is lehet bizalmas és támogató, ha kölcsönösségre, rendszeres kommunikációra és őszinteségre épül. Az online ismerősök nagy száma azonban nem feltétlenül jelent sok közeli barátságot.
A barátságok gyakran nem egyetlen konfliktus miatt, hanem a közös idő, a rendszeres kapcsolattartás vagy a kölcsönös érdeklődés fokozatos csökkenése miatt távolodnak el. A költözés és az élethelyzetek változása is befolyásolhatja a kapcsolatokat.
A kutatások összefüggést találtak az erősebb társas kapcsolatok, a jobb jóllét és bizonyos kedvezőbb egészségi kimenetelek között. Ez nem jelenti azt, hogy a barátság önmagában megelőz vagy meggyógyít betegségeket.
Az ENSZ által meghirdetett Barátság Nemzetközi Napját minden évben július 30-án tartják.
A barátság nem egyszeri döntés, hanem közös időből, figyelemből, bizalomból és kölcsönös törődésből felépülő kapcsolat. A kutatások azt mutatják, hogy a közeli barátságok kialakításához jelentős idő szükséges, és társas kapacitásunk sem korlátlan.
Nem az a legfontosabb, hogy hány embert nevezünk barátunknak, hanem az, hogy vannak-e olyan kapcsolataink, amelyekben őszintén figyelünk egymásra, kölcsönösen számíthatunk a másikra, és közös élményekkel tartjuk életben a kötődést.