A Lenke 19. századi magyar névalkotás, amely a német Lenchen, valamint a szláv nyelvekben használt Lenka névalakhoz kapcsolódik. Ezek eredetileg több hosszabb női név becézett formái voltak, majd idővel önálló keresztnévként is elterjedtek. A Lenchen elsősorban a Helene, illetve a Magdalene, a Lenka pedig többek között a Helena és a Magdalena becéző alakjaként használatos.
A név jelentését ezért nem lehet egyetlen, teljesen biztos magyar szóval visszaadni, mivel az attól is függ, melyik alapnévből vezetjük le. A Heléna névhez kapcsolva általában a „fényes”, „ragyogó” vagy „fáklyaként világító” jelentést társítják hozzá. A Magdaléna eredetileg földrajzi eredetű név, jelentése „Magdalából származó nő”. A Lenke tehát eredetileg kedveskedő, becéző névalak lehetett, amely később önálló női névvé vált.
Hangzása rövid, lágy és közvetlen, ezért ma is jól felismerhető, hagyományos magyar női névnek számít. Becézésére használható többek között a Leni, Lenki, Lenkécske vagy Lenkus forma.